A cirok egyik nagy előnye ugyanakkor, hogy nem érzékeny a különböző növénybetegségekre úgy, mint a kukorica, így mikotoxin-érintettsége csekélyebb. A kukoricánál a súlyos aszály és a nagy hőség miatt a pollen is károsodhat, ami kedvezőtlenül befolyásolja a megtermékenyülést. Ilyen körülmények között a gombafertőzések és a toxinképződés kockázata is megnő.
Az ideihez hasonló, rendkívül aszályos években tehát nemcsak a kukorica termésmennyisége csökkenhet, hanem a minősége is romolhat. A magas toxintartalom akár a felhasználhatóságot is ellehetetlenítheti. A kukorica így kettős problémát jelent: kevesebb terem belőle, és az is előfordulhat, hogy a megtermelt termény minősége nem megfelelő.
A cirok ezzel szemben a toxinokra lényegében nem érzékeny, és a takarmányipar is megszerette. Kezdetben nehezebben fogadták el, de mára kifejezetten kedvelt alapanyaggá vált.
A termelői értékesítés azonban már nehezebb kérdés. A cirkot elsősorban a takarmányipar használja fel, míg a kukorica jelentős részét ipari célra, például etanol- és izocukorgyártásra értékesítik. Ezek az ipari felhasználók határozzák meg a piacot, és általában magasabb árat tudnak fizetni, mint a takarmányipar. Emiatt a takarmányipari szereplőknek is az ipari felvásárlók által meghatározott árakhoz kell igazodniuk.
A termelő szempontjából tehát kettős a helyzet. Ha megterem, a kukoricával általában jobban jár, mert magasabb áron tudja értékesíteni. A cirok viszont olyan körülmények között is termést adhat, amikor a kukorica már nem vagy csak nagyon gyengén terem. Cserébe a cirok értékesítési lehetőségei szűkebbek, és jellemzően alacsonyabb árat lehet érte kapni.

A borsó esetében egészen más folyamatokat látunk. Az idei évben jelentősen megnőtt a vetésterülete. 2024-ben 13 ezer hektár, 2025-ben 15 ezer hektár volt a szántóföldi borsó vetésterülete, 2026-ban viszont már 35–40 ezer hektár körül alakulhat. Ez azt jelenti, hogy néhány év alatt csaknem megháromszorozódott a terület.
A gazdálkodók visszajelzései alapján sokan azok közül, akik felhagytak a szójatermesztéssel, a borsót választották helyette. Erre is megkapják a fehérjetámogatást, és az őszi borsó termesztésével legalább biztosabbnak érzik a betakarítható termést.
Egyre inkább általánossá válik az a szemlélet, hogy az ősszel elvetett növényekkel nagyobb esély van a betakarításra. Az őszi kalászosok és az őszi borsó után ugyanis legalább lehet mit aratni, míg a tavasszal vetett növényeknél, például a kukoricánál, az idei évben rendkívül bizonytalan volt, hogy egyáltalán lesz-e mit betakarítani. A napraforgó valamivel jobban viselte a szárazságot, de az összkép így is rendkívül kedvezőtlen volt.
A takarmányipar egyébként fel tudná használni a borsót, de az átvételi árát alapvetően a szójadara ára határozza meg. A takarmánygyártóknál receptoptimalizáló programokat használnak, amelyek a beltartalmi értékük és a hozzájuk megadott egységárak alapján értékelik az egyes alapanyagokat és állítják össze a takarmányreceptet. Megvizsgálják például a borsó és a szójadara fehérjetartalmát, illetve azok aminosav-összetételét.
A borsó ára szorosan követi a szójadara árát. Amikor a szójadara ára például 160 forint körül alakult, ami az elmúlt hónapokban sokáig volt jellemző, a takarmányipari receptúrák jellemzően 80 forint körüli borsóárat engedtek meg receptekben. Ezek beszállított árak, vagyis a takarmánygyárba beszállított terményre vonatkoznak.


