Az elmúlt időszakban a szójadara ára különböző piaci okok miatt 200–220 forint közé is emelkedett, ami magával húzta a borsó árát is. Az EUDR bevezetéséből adódó többletköltség szintén növelheti a szójadara árát, ami közvetve a borsó számára is kedvező lehet.
Ha drága a szójadara, a borsóért is többet lehet fizetni, így a termelő magasabb áron tudja értékesíteni a terményt. Ha viszont a világpiacon csökken a szójadara ára, az a borsó árát is lefelé húzza, és a termelők már kevésbé lesznek elégedettek az elérhető bevétellel.
A jövedelmezőség megítélésekor azonban a fehérjetámogatást is figyelembe kell venni. A termény értékesítési ára és a támogatás együttesen adja ki a gazdálkodás eredményét. Így összességében a borsó jelenleg jó alternatívát jelenthet.
A takarmányipar elfogadása azonban lassan halad. Korábban több okból is vonakodtak a borsó felhasználásától, de most már egyes, a piacot meghatározó nagy takarmánygyártók is elkezdték beépíteni a receptúráikba. Ha ennek híre megy, és más szereplők is követik a példát, akkor a borsó takarmányipari felhasználása jelentősen növekedhet. Ez a termelőknek és a pillangós növények termesztésének is sokat segíthet.
Az európai fehérjeellátásban milyen mértékű az importfüggőség? Mennyire kiszolgáltatott a magyar és az európai takarmányipar a világpiaci folyamatoknak?
Európában a saját fehérjeellátás biztosítása alapvető érdek. Ez Magyarországra és az egész Európai Unióra egyaránt igaz. A jelenlegi importfüggőségünk azonban rendkívül nagy.
Nézzük a számokat! Európában nagyságrendileg egymillió hektáron termesztenek szóját. Az átlagtermés hektáronként körülbelül 2,6–2,8 tonna, vagyis nagyjából 2,7 tonnával számolva az európai termelés összesen 2,7 millió tonna körül alakul. Ezzel szemben Európa további mintegy 13 millió tonna szójababot importál. A feldolgozott mennyiség tehát összesen körülbelül 15,7 millió tonna. Ebből szójadara és szójaolaj készül.

Fontos megjegyezni, hogy a szója valójában olajnövény is: olajtartalma hozzávetőleg 18-20 százalék, amelyből szójaolajat sajtolnak. Ez a növényi olaj elsősorban a biodízelgyártásban hasznosul. A biodízel és így a növényi olaj árát pedig jelentős mértékben a kőolaj világpiaci ára befolyásolja.
Az elmúlt időszakban a magas kőolajárak magukkal húzták a növényi olaj árát is. Ez lehetővé tette, hogy a szója alapanyagára is magasabb szinten maradjon, ami kedvező időszakot jelentett a szójabab piacán. A feldolgozás során a szójabab mintegy 80 százalékából szójadara készül. A 15,7 millió tonnás feldolgozott mennyiségből tehát körülbelül 11 millió tonna szójadara állítható elő Európában. Ez azonban még mindig messze nem elegendő az európai takarmányipar igényeinek kielégítésére. A saját előállítású, mintegy 11 millió tonna szójadara mellett további körülbelül 20 millió tonnát importálunk.
Ez jól mutatja, mennyire kiszolgáltatott Európa a világpiaci folyamatoknak. A szójabab és a szójadara ára alapvetően a nemzetközi piacokon alakul, miközben a fizikai áru jelentős része Amerikából, elsősorban Dél-Amerikából érkezik. Ezen a helyzeten Ukrajna szerepe valamelyest változtathat, de az alapvető importfüggőség ettől még megmarad. Európa elemi érdeke tehát, hogy növelje a fehérjenövények termesztését, elsősorban a szójababét. Az időjárási körülmények azonban jelenleg komoly akadályt jelentenek, és a hazai, illetve európai szójatermesztésben is visszaesést okoznak.
A fehérjeellátás szempontjából ezért a borsó is egyre fontosabb szerephez juthat. Komoly fehérjeforrás, amely megfelelő termesztési és értékesítési feltételek mellett érdemben hozzájárulhat az európai takarmányipar alapanyag-ellátásához.


