körte Szerzők: Horváthné dr. Baracsi Éva, Salamon János, Verkman Bertalan, dr. Varga Jenő
A rendezvényen szép számban megjelentek kutatók, faiskolások és a génmegőrzésben érintett szakemberek, nagy érdeklődés mutatkozott a téma iránt.
A résztvevőket Geösel András, a Kertészettudományi Intézet igazgatója köszöntötte, tanszékünkről pedig Horváthné Baracsi Éva docens nyitotta meg a rendezvényt. A szakmai program koordinátorai e sorok szerzői – Salamon János technikus, Verkman Bertalan PhD-hallgató és Varga Jenő tudományos főmunkatárs – voltak, a bemutató során a génbanki teendőkről, feladatokról, a génmegőrzés szerepéről és annak fontosságáról tájékoztattuk a résztvevőket. A bevezető és a köszöntők után összesen 34 tétel került asztalra, 19 körte és 15 alma.
Körtetételeink esetén két gyűjtemény anyagát mutattuk be a keszthelyi és a fertődi génbank állományából. Az idén őszi és téli körték közül választottuk ki a tételeket, így ízvilágban eltérő élmény tárult elénk a fajták vizsgálata során. Idén a feldolgozásra, befőzésre alkalmas gyűjtések szerepeltek nagyobb mennyiségben, a kellemes zamatos fajtákat csak kis százalékban sikerült becsempészni a sorba. A bemutatott gyümölcsök a következők voltak: Őszi parázs körte, Orient, Bálint őszi körte, Ráckeve 2/5, Timpurin, Verténé körte 63, Ráckeve 1/7, Őszi császár körte (Törökbálint), Eldorado, Kaviár, Kraviás, Vusztavognaja, Alenconi füge, Pap körte, Erdély II., Sárga bácsa körte (Noszvaj), Társulati esperes, Diel vajkörte (Budaörs), Kieffer.
Néhány fajtát részletesebben is bemutatunk. Elsőként a Franciaországból származó Pap körtét. Eredetéről két történet ismert, mely szerint 1850 körül Clion plébánosa vagy Leroy kertész találta Clion város közelében. Feljegyzések mindkét lehetőséget rögzítették. Gazdaságosan termeszthető körtefajta, íze változatos, igénytelensége és termékenysége kiemelkedő. Gyümölcse mutatós, megnyúlt körte alakú. Teljesen éretten sárga, érés előtt zöld színű, a napos oldalon piros fedőszínnel.
A sorban következő a Társulati esperes, az angers-i kertésztársulat kertjében magról kelt szelekció. Étkezési fajta, nagy, igen nagy gyümölcsével tetszetős volt a termesztők körében. Íze kiváló. Alapszíne citromsárga, világossárga, melyen 40%-ban halványpiros mosott fedőszín alakul ki, foltokban parás részekkel.
A Diel vajkörtét Belgiumban találták 1805-ben. A fajtát Jean-Baptiste van Mons híres nemesítőhöz (az ő fajtája a Bosc kobak és az Anjou körte), valamint kertészéhez, Meurishoz kötik. Nevét a nagy német pomológusról, Adrian Dielről kapta. Szeptember közepén, végén szedhető, decemberig fogyasztható, konzervipari célokra is kiválóan felhasználható.
Magház körül néha kövecsesedésre hajlamos. Kellemes zamatú, illatos fajta. Jól szállítható. A bemutatón egy Budaörsön begyűjtött változatát értékeltük.
