Tájfajta vetőmag: patvarci mángold, szentlőrinckátai fejeskáposzta, trizsi zeller, vagy éppen tápiószecsői vöröshagyma. Ezek csak a töredékei azoknak a zöldségfajtáknak, amelyek vetőmagjaiból mintát kérhetünk a kiskertbe. Vagy akár a nagyobb gazdaságunkba is a tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központtól.
Igaz, adminisztrációs díjat kell fizetni, és vállalni azt, hogy vezetjük a termesztési naplót. Ám szaporíthatunk magunknak vetőmagot, ha egy-egy növényfajta beválik a területünkön.
Mindez a szolgáltatás csak cseppnyi része azoknak a feladatoknak, amelyeket végez a most 60 éves intézet. A génbank a Kárpát-medence szántóföldi, zöldség-gyümölcs, dísz-, kultúrnövényeit, helyi és tájfajtáit és azok vad rokon fajait, a mintegy 130 000 tételből álló gyűjteményben őriz.
Tájfajta vetőmag
Feladatuk a kultúrnövény génforrások felkutatása és gyűjtése. Különös tekintettel a magyar tájfajtákra és a hazai flóra mezőgazdasági szempontból fontos elemeire, valamit a vadrokon fajokra. Néhány éve a vadon élő növényfajok gyűjtésével is foglalkoznak.
A génbanki faladataikkal 100 távlatban gondolkodnak, hiszen a hűtőtárolókban mínusz 20 celsius fokon eltárolt magvak eddig életképesek.
A NöDiK 60. évfordulójára kiadott könyvből kiderül, hogy például kenyérbúzából 7 714 tételt, paradicsomból, 1 968 tételt, veteménybabból 4 117 tételt, vagyis különböző fajok rendkívül sokféle fajtáit és egy-egy tájon kialakult változatait őrzik.
2013-ban az intézet saját génbanki gyümölcsültetvény telepítésébe kezdett Tápiószelén, ahol nem csak megőrzik, hanem be is mutatják a tájfajtákat. Sőt a falvak is visszakaphatják hajdani kincseiket. Hiszen országszerte 165 olyan kert létrehozásában segédkeztek, ahová az adott tájra egykoron jellemző gyümölcsfajtákat telepítettek.
