… amit száz egyedre szaporított fel és a környékbeli piacokon értékesített a nagymamájával. De volt lovas tréner egy angliai versenyistállóban, élelmiszermérnöki diplomát szerzett és rengeteg díjat vehetett át a mangalicatenyésztésben és -feldolgozásban végzett kiemelkedő munkája elismeréseként. Érdemes közelebbről megismerkedni vele.

A gyökerek fontosak, tudjuk, a növényeknek is meghatározó részük, de sokszor az embereknél is így van. Fekete Zsóka mangalicatenyésztő is innét kezdi történetét. Szülei bio-zöldségtermesztéssel foglalkoztak Hajdúböszörmény határában, ezért Zsóka mezőgazdasági középiskolába jelentkezett. Igaz, az állatok jobban vonzották, titkon az volt a terve, hogy állatorvos lesz.

Néhány mangalica kezdetben, majd állattartó telep

Kilencévesen kapta az első nyuszit húsvétra a nagymamájától, aminek nem az lett a sorsa, mint sok ajándékba kapott társának, hanem tovább nevelte, majd szaporította, és két év múlva már 120 nyúlról gondoskodott. A nagyszülei, szülei segítették és támogatták ebben, évente járt a debreceni FarmerExpo rendezvényre, hogy baromfikkal bővítse állatállományát: tyúkok, pulykák, kacsák, libák kerültek a házuk udvarára, több fajta mindegyikből.

Ebből a pénzből vettem magamnak biciklit, és befektettem a kis gazdaságomba, vásároltam például keltetőgépet, meg lovagló nyergeket, mert ekkor már belekóstoltam a lovaglásba is – árulja el.

Középiskola után a kertészeti egyetem élelmiszer-tudományi karára jelentkezett. Kissé ellentmondást látok az állatok és a választott szak között, de Zsóka logikusnak tartja a döntést. Mivel a család zöldségtermesztéssel foglalkozott, adott volt, hogy később a feldolgozás irányába induljon el a vállalkozás, ehhez szükség volt erre a szaktudásra, amit nem érzett nagy tehernek, mert érdekelte a gasztronómia és az élelmiszer-előállítás folyamata is.

Zsóka még az egyetem előtt egy farmgyakornoki programban kapott lehetőséget egy angliai versenyistállótól, ahol lovas trénerként foglalkoztatták. Azt mondja, két szezont is eltöltött ott, és azóta is meghatározó élményként tekint erre az időszakra, ahol nemcsak dolgozott, hanem rengeteget tanult is a lovakról, a munkamorálról, a megbecsülésről és egy másik kultúráról.

Itt még nem fejezte be a képzését, még egy lovas kultúra szakoktatói diplomával is gyarapította a diplomák sorát. Ekkor még nem tudta biztosan, mivel is szeretne tartósan foglalkozni. A fiatal gazda nyertes pályázata döntötte el végleg a pályája irányát. Vásárolt néhány mangalicát, azt gondolta, megpróbál a tartásukkal foglalkozni. Ennyi pont elfért a hátsó udvaron. Kihasználva egy lehetőséget, megvásárolt egy húsz kocából álló tenyészállományt. Amikor az állatok megérkeztek, a tulajdonos elárulta, elképzelhető, hogy néhányuk vemhes. Egy hét múlva sorra születtek a kismalacok, gyorsan több mint ötvenen lettek, amire nem volt felkészülve.

– Ott álltam 26 évesen, és éppen Budapesten tanultam és dolgoztam, levegőt nem kaptam, ez a helyzet mindent felborított – emlékszik vissza arra az időszakra.