Sőt van még pár előnyös tulajdonságuk az egyébként nem kedvelt gyomnövényeknek, például kiskertben, virágzás előtt kikapálva zöldtrágyanövényként is hasznosíthatók.

Gyomnak azt a növényt hívjuk, amelyik rossz helyre nőtt: nem ott kellene legyen, ahol van. Vannak gyomok, melyek szinte mindenhol megtalálhatók hazánkban, de gyomosíthat egy dísznövény is, ha elszórja a magját, vagy agresszívebb terjedésével más kultúrnövények területét készül elvenni.

Ha csak akkor gyomlálunk, amikor e növények már magot hoztak, akkor eltávolítunk ugyan néhány egyedet, de csak miután már újravetették magukat. Jó néhány gyom ehető, többféleképpen elkészíthető. Ha ilyen téren használni kezdjük őket, akkor két legyet ütünk egy csapásra: nem gyomosítanak a kertben, és hasznosulnak a tányéron.

A gyomok tápanyagban gazdag, finom növények is lehetnek, amelyek sokszor méltatlanul kerülnek a komposztra. Fontos azonban, hogy csak olyan növényeket gyűjtsünk be, amiket teljes biztonsággal fel tudunk ismerni, és olyan helyről származnak, ahol nincs szennyezés, például út széléről soha ne szedjünk.

A nagy csalán (Urtica dioica) egész Európában elterjedt növény, szinte bárhol meg­találjuk. Vadon nőve gyógynövény vagy zöldség, a kertbe betelepülve azonban nehezen kiirtható gyom. Leveleit és fiatal hajtásait kesztyűvel célszerű gyűjteni, mivel a rajtuk található csalánszőrökön keresztül hangyasavat juttatnak a bőr alá, ami először kellemetlen égő, majd hosszú ideig viszkető érzést okoz. Felhasználás előtt ezért fél percre dobjuk forrásban lévő vízbe az alapanyagot, így megszabadulunk a hangyasav-tartalmától. Elkészíthető főzeléknek magában, vagy más zöldségekkel együtt, de levesekbe vagy salátákba is tehetjük.

Elkészítése során blansírozzuk forró vízben 1-2 percig, majd a spenóthoz hasonlóan fokhagymával, kevés liszttel és tejjel sűríthetjük, vagy egyszerűen pürésíthetjük. Régen sört is főztek belőle, és a már említett gyógyteája ma is fontos alkotórésze a vértisztító és veseműködést serkentő keverékeknek. A párolt és turmixolt csalánpéppel zöldre színezhetünk tésztákat, pogácsákat. Régen reuma ellen is javallották, becsapkodva csalánnal a fájó testrészt. Ezt követően már a csalán csípése égetett, ami elnyomta a reumás fájdalmat. Ennek persze volt némi valós reumaellenes hatása is a vérkeringés helyi fokozása kapcsán.

A fehér libatop (Chenopodium album) gyakori gyomnövénye kertjeinknek. Fiatal hajtásait spárga módjára párolva készíthetjük el, leveleit pedig főzelékként hasznosíthatjuk. A- és C-vitaminban gazdag növény, magjaiból régen házilag lisztet készítettek – bár ez eléggé türelemjáték. Természetesen C-vitamin-tartalma csak nyersen érvényesül, főzve már nem. Szinte bármit elkészíthetünk belőle, amit spenótból vagy sóskából készítenénk, csak nem kell megvennünk, és jó esetben biominőségű is a libatop alapanyagunk.