Szerző: Molnár Balázs

Azonban érdemes lehet pár dolgot tisztázni ezzel kapcsolatban.

A vadonban ezek az állatok a hideg, táplálékszegény hónapokat a földbe ásva vészelik át. A fogságban tartott egyedek esetében a megfelelő hibernáció elengedhetetlen a hosszú, egészséges élethez. A teleltetés azonban nem pusztán annyit jelent, hogy hűvösre tesszük az állatot. Szigorú, hónapokon átívelő forgatókönyvet és odafigyelést igényel, előre tervezéssel.

Kiket lehet teleltetni és kiket nem?

Mi évről-évre 15-20 darab felnőtt egyedet és közel 10 darab fejlődő példányt teleltetünk, ezek alapján a következőket tapasztaltuk; kizárólag teljesen egészséges, megfelelő kondícióban lévő, parazitamentes állatot szabad leteleltetni. A beteg, legyengült, sérült, vagy ismeretlen előéletű teknősök teleltetése rendkívül kockázatos.

A kelés évében a frissen kelt teknősöket érdemes rövidebb, mindössze 4-6 hetes pihenőre fogni, de akár ez el is hagyható a késői kelésűeknél, míg a kifejlett egyedek 3-5 hónapot is probléma nélkül a hibernációban tölthetnek. Nézzük meg, mik a pontos lépései egy sikeres teleltetésnek.

Nyár végi egészségügyi ellenőrzés (Augusztus – Szeptember)

A sikeres teleltetés megalapozása már a nyár végén megkezdődik. Érdemes korán elkezdeni figyelni az állatainkat, hogy ha bármi jelét is látjuk annak, hogy nincs jól, akkor időben léphessünk.  Augusztus második felében vagy szeptember elején erősen ajánlott friss bélsármintát vinni egy hüllőkhöz értő, egzotikus szakállatorvoshoz.

Ha a bélsárvizsgálat eredménye pozitív, még kényelmesen van idő a féreghajtó kúra elvégzésére és a bélflóra regenerálódására. Ebben a fázisban az állatnak még bőséges, rostban gazdag táplálékra (gyermekláncfű, útifű, tyúkhúr) van szüksége a biztonságos zsírtartalékok felhalmozásához.