„Sík a puszta, se halmaja, se erdeje” – olvasom a Petőfiszállás község történelmét összefoglaló, szép kivitelű könyv lírai, mégis tárgyilagos, első mondatát. A település történelmi múltja gazdag, területén már a bronzkorban is laktak.
A költő édesapja, Petrovits István marhái és juhai százával legeltek itt a XIX. században, a Péteri-tó közelében. Talán a kis Sándort is magával vitte az apja gulyanézőbe, feltételezi a nívós kötet kiadója.
Népi mesterségektől a nagyüzemekig
A kiterjedt tanyavilágban – Petőfiszállás Magyarország második legnagyobb tanyás települése – szinte minden háztartásban foglalkoznak mezőgazdasági kistermeléssel. Errefelé mindig a mezőgazdaság és az élelmiszeripar volt a legfőbb megélhetési forrás, még ma is az.
A gazdálkodás mellett a népi mesterségek is jobban megmaradtak a tanyán élők körében, akik közül sokan ma is végeznek hagyományőrző kézműves tevékenységet: értékes használati és dísztárgyakat készítenek.
A nagyüzemi termelést folytató vállalkozások – ilyen például a gyógycipőket gyártó Comfort Style, amely külföldre is exportál – jelenléte ugyancsak nagyon fontos a községben, hiszen helyi munkát ad az itt élőknek, ami az utóbbi 1 évben, a járvány idején felbecsülhetetlen előnyökkel járt.
Szász János, Petőfiszállás polgármestere kalauzolt el minket a szentkúti tejüzembe, amely olyan ritka érdemekkel büszkélkedhet, mint hogy az itteni tejnek tejíze van. Ma ez nem is olyan magától értetődő, és nagyon tudják értékelni azok, akik egyébként ki tudja miből pancsolt, végletekig „kizsákmányolt”, messziről ideszállított tejtermékekből kénytelenek válogatni az üzletek polcain.
Szövetkezeti formában működik az üzem, méghozzá XXI. századi szövetkezeti formában. A környékbeli tanyákon működő családi gazdaságokból gyűjtik össze minden nap a friss, valódi tejet, és azonmód feldolgozzák.
Azt is jólesett hallani, hogy a termékek többsége a környéken talál vevőre, tehát nem szállítják sokat őket. Ez régen természetes volt, mára viszont fontos tényezővé vált a környezet védelmében.
Minden, ami tej, Szentkútról
Ván Jenő, a szentkúti tejüzem ügyvezetője igazi Duna-Tisza közi vendégszeretettel várta az újságírókat. Miközben az eredményeikről és terveikről mesélt, szívvel kínálta különféle friss sajtjaikat is. Itt még egyedi íze van a trappistának, nem egy gumiállagú, utóízesített-adalékanyagozott-dúsított, túlsózott „álsajt”, amilyet némely fővárosi szupermarketben találhatunk.
Termékskálájuk széles, és a lágysajtok, tej- és kakaófélék, túrók, joghurtok, kefirek mellett újabban keményebb sajtok gyártásán is gondolkodnak , bár az új technológiát igényel.
A kiskunfélegyházi Kapualj ABC-ben például saját márkás hűtőpult hirdeti, hogy itt minőségi Szentkúti tejtermék kapható.
Kiskunfélegyházán, e népes mezővárosban – Petőfiszállás 100 éve még a városhoz tartozott – nagy hagyománya van a mészárszékeknek, amelyek a mai hentesüzletek és vágóhidak elődjének tekinthetők. Annak idején a marhán kívül elsősorban borjút, birkát és bárányt vágtak. A sertéshús magyarországi népszerűségének részben történelmi oka van, ugyanis az országot megszálló törökök nem fogyasztottak disznóhúst, vagyis rablóportyázásaik során hátrahagyták.
Hentesnél jobb húst vásárolni
Ez a közkedveltség a mai napig érezhető, bár természetesen más piaci hatások és a központi árpolitika is közrejátszott a disznóhús mai kelendőségében. Erről már a kiskunfélegyházi Marton Húsüzemben beszélgettünk a fiatal tulajdonossal. Marton Péter pályafutása kezdetén piaci húsüzletekben dolgozott. Azokban, majd külföldön, olaszországi ösztöndíjjal tanulta ki a szakmát. Átvette, amit jónak tartott, de közben megőrizte a magyar hagyományokat.
Legnépszerűbb termékeik a kolbászok, a szalámifélék, a disznótoros csomagok és a májasok. A sertéshúsnak van a legnagyobb keletje, mindenféle formában. Ami a marhahúst illeti, a legdrágább külhoni fajtákat náluk nem nagyon tudja megfizetni a piac, de a pörköltnek vagy levesnek valóból sok fogy, akárcsak pacalból. Bár árulnak baromfit is, azt máshonnan szerzik be. Ők maguk csak sertést és marhát dolgoznak fel, megbízható beszállítóktól vásárolva. A bárányt kevesen keresik, és amikor igen, akkor is főleg húsvétkor.
Mint Marton Péter is megerősítette, a hentessel való személyes kapcsolatot, rövid beszélgetéseket igencsak igénylik a háziasszonyok, főleg a törzsvásárlók. Ez a fajta személyes kötődés hiányzik a hipermarketek hatalmas, személytelen hűtőpultjai közül.
Birsalmás torma a kolbász mellé
A kolbász mellé természetesen helyi tormát kínáltak Marton Péterék, méghozzá Kiss Jenő petőfiszállási üzeméből. A magyar szálas reszelt torma ebben a formában hungarikum, mert bár sok országban kedvelik ezt a különleges gyökérzöldséget – német nyelvterületen, Spanyolországban és Skandináviában is jól ismert –, máshol többnyire tejszínnel vagy almával szelídítik csípősségét.
A Kiss Torma Kft. üzemében nem ismeretlen különlegesség a birsalmás sem, bár a hagyományos ecetes az igazi. Nemcsak húsvétkor fogy, de olyankor nélkülözhetetlenné válik a sonka mellől. Bár kisüzemről beszélünk, 200 millió forintos éves forgalmuk magáért beszél.
A csípős darált paprika manapság nemcsak magyaros ételekhez használatos: az indiai, thai és más egzotikus konyhák kedvelői legalább annyira vásárolják, mint akik pörköltbe szánják.
A bevezetőben feltett kérdésekre az eddigiek is pozitív válasznak számítanak a közelmúlt egészségügyi és gazdasági helyzetében. Helytállnak, az üzemek nem álltak le. Az önkormányzat is segít a munkaerő megőrzésében, illetve támogatja az elesetteket. Ez ma az igazi új kihívás – még a fejlesztéseket is megelőzi.
Elek Lenke
MMG Direkt
Mikor áll készen egy cég a generációváltásra? Apa és fia miként tervezi meg egy nagy múltú agrárcég következő évtizedeit? Erről beszélget Dr. Fazekas Miklóssal és fiával, Fazekas Miklóssal, Alfaseed Kft. ügyvezető-tulajdonosaival Sári Enikő a Magyar Mezőgazdaság Kiadó ügyvezetője.
youtube://v/_1VTDofxDvQ
