0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 20.

Tiszta élelmiszer, tiszta élet

Kovács-Wölfinger Diána és Kovács Gábor nyolc éve élnek együtt tanyájukon, a Tisza mellett fekvő Mindszenten. Missziójuk a tiszta élelmiszer előállítása, miközben a következő generációnak bemutatják a jószág szájától az asztalig tartó útját.

Amíg az ablakon át a kettejük építette gémeskutat figyelem, Diána a megkelt kalácsot megkeni tojássárgájával és beteszi a sparheltba. A beszélgetés közben kínálnak házi csipkebogyólekváros linzerrel, mangalicakolbásszal, és mire végzünk, megsül a kalács is. Ekkorra számomra kiderül, a tisztaság nemcsak a termékeikben van jelen, hanem a fejükben és a szívükben is.

A százharminc éves vert falú házhoz tartozó istállókban haflingi lovakat és német óriás nyulakat tenyésztenek, tisztavérű szőke mangalicát hizlalnak, üszőt nevelnek, valamint gondozzák a baromfiállományt és a három magyar merinó juhukat is.

Szerintük a tiszta élelmiszer előállítása már a jószág szájánál elkezdődik. A széna öt kilométeres körzetből, Natura 2000-es sziki gyepterületekről származik.

– Az abraktakarmány része a nehezebb, mert nincs termőföldünk, de mindig törekszünk arra, hogy környékbeli, hódmezővásárhelyi gazdától vásároljunk. A tavalyi aszály miatt a toxin nagyon nagy probléma, ezért mi is használtunk toxinmegkötőt. A takarmány felvásárlásiár-csökkentése érdekében, rögtön az aratás után a kombájn alól vásároltuk meg a szükséges mennyiséget – magyarázza Diána, aki két éve teljes állásban a tanya gazdasszonya.

A tisztaélelmiszer-előállítás elsődleges célja az önellátás. A család teljes húsigényét fedezni tudják. Kovács Gábor, aki böllérként is dolgozik, szabadidejében lejár a Tiszára horgászni, emellett az állatállomány faji egyensúlya is hozzájárul a változatos táplálkozásukhoz – a koleszterinszegény nyúlhús és a mangalicakolbász mellé ponty, harcsa és keszeg is az asztalra kerül.

A mangalicakolbászt én is megkóstolom. Puha és ízes. Gábor elmondja, a titok talán annyi, hogy az ember tisztelje annyira a saját szervezetét, hogy olyan állatot, olyan élelmiszert állítson elő, amit jó szívvel rak az asztalra.

– A technológiája ősi, amit a szüleim, nagyszüleim, dédszüleim is használtak. Úgy csináljuk, mint 50-100 éve. Jó minőségű disznó és só, bors, fokhagyma, paprika. Ezt a fajta tapintást és minőséget nem árulják, mert nem gazdaságos

– Gábor azért is vállal böllérkedést, hogy a hagyományos ízt mások is élvezhessék.

Diána mangalicazsírból és gyógynövényekből hideg eljárással készült szappanjai két hónapig érnek. A levendula, körömvirág és csalán mellett hévízi iszapot, méhviaszt és agyagot is felhasznál. Az utóbbit alkalmazza színezésre, a kozmetikaipar által használt bányászattal kinyert mica por helyettesítésére. A prémium minőségű összetevők önmagukban is kiváló hatást gyakorolnak a bőrre, a szappanokban egyesülve pedig sokszorosan. A csalán antibakteriális hatása mellett a faggyúmirigyekre hat kedvezően, ezért a serdülő fiatalok pattanásos bőrére ajánlja Diána, aki a körömvirágból bőrápoló, gyulladásgátló, nyugtató hatású macerátumot készít, mely nagy tisztaságú, extra szűz olívaolajban érlelt, frissen leszedett körömvirágot jelent. A kora tavasztól folyamatosan nyíló gyógynövényt az egész tanyán szeretné elszaporítani virágcserépben és magaságyáson is. A levendulaszappan két hónap után is megőrzi illatát, ellentétben az illatmentes körömvirág és csalán natúr szappanokkal. Ha mégis illatosítani kívánja őket, csak 100%-os tisztaságú levendula- vagy bergamotolajat, illetve fahéjat használ. Az utóbbi színezésre is alkalmas, ahogyan a rózsaszín és lila agyag is, tisztító, bőrhámlasztó hatásuk mellett.

Diána hangsúlyozza, hogy a 70%-os mangalicazsír- és olívaolaj-tartalom kiváló hatással van a száraz bőrre. Csak a saját mangalicájuk zsírját használja fel, így elég biztos lehet abban, hogy a szappanok nem tartalmaznak szermaradványokat.

– Azért nem termelünk tömeget, mert a minőséget csak így tudjuk biztosítani – teszi hozzá Diána.

Az emelkedő takarmány- és energia­árak, valamint a soron következő aszályos évek leküzdésére az „addig nyújtózkodj, míg a takaród ér” stratégiát választják az állatállomány optimalizálásával és a környezeti erőforrások megfelelő kihasználásával.

– Minden évben értékesítünk haflingi csikót, amit tisztavérben tenyésztünk. Kettő tenyészkancával vagyunk az egyesületben. Most van egy nagyon szép, héthónapos választási kancacsikónk, májusban születik a másik. Amíg nem értékesítjük a héthónapos csikót, nem fogjuk befedeztetni a kancát. Ha úgy látjuk, hogy baj van, csökkenteni mindig lehet – magyarázza Diána, majd Gábor folytatja:

– A felelős tervezés a kulcs, a szükségleteink szintjére csökkentjük az igényeinket. Az, hogy kevesebbel beérjük, nem jelent igénytelenséget.

Hangsúlyozzák, hogy a növekvő költségekkel szembeni küzdelemben fontos szerepe van a fajtaválasztásnak. A mangalica nem igényli az abraktakarmány darálását, ezért a daráló kiiktatásával az áramfelhasználás is csökken, valamint a húsfeldolgozás során a tartósítást is próbálják áram nélkül megoldani, a kolbászt zsíros bödönben vagy füstölve tárolják.

– A hízó disznónk a gondosan bealmozott akolból a szájában hozza ki a szalmát mínusz tíz fokban, mert ő nem kéri, annyi szőre és zsírja van. Olyan fajtában gondolkodtunk, aminek az igényit maradéktalanul ki tudjuk szolgálni. Ha kényelmesen érzi magát, akkor fog megfelelően, normálisan termelni – magyarázza Gábor.

Azt mondják, a jó tanyasi ember ismérve a sokoldalúság. Aki specialista helyett generalista. Ért a fához, vashoz, kőhöz is.

– Az én férjem hegesztette a nyolc méter hosszú úszókaput. A tizenöt méter hosszú istálló teteje az ő ácsmunkájának az eredménye. Egy kicsit érteni kell a húsfeldolgozáshoz, egy kicsit felcsernek is kell lenni, mert ha látom, hogy beteg az állat, akkor hívom az állatorvost, de képesnek kell lenni megkörmölni egy büdös sánta juhot is – mondja Diána, majd Gábor hozzáteszi: – Minél többet csinálja az ember, annál szebb a munkája. Nem az első sikerül a legjobban, de amikor látod, hogy mit hogyan kell összerakni, az előbb-utóbb működik.

Én úgy gondolom, hogy a legfontosabb talán az, hogy az ember olyan párral legyen együtt, aki ugyanazt akarja, és segíti célkitűzéseinket. Amikor cserepezünk egy ólat, akkor a legkisebbtől a legnagyobbig ott van mindenki.

Ha fát vágunk, én hasítom, a nagylány rakja a tőkére, az anyuka és a kisebbik lány elhordja. Mi négyen dolgozunk. Az egész családnak érdeke az, hogy a lakásban meleg legyen, ahhoz pedig fa kell. Ha a jószágot szeretnénk az asztalon látni, már a legkisebb is kopasztja a tyúkot, tépkedi a tollát. A nagyobb darabolja, és már kezdi az ízesüléseket tanulni.

A frissen tanyára költözőknek azt ajánlják, a pénztárcájuk mellett vegyék figyelembe a képességeiket. Mert ha használhatatlanok a melléképületek, a friss tanyatulajdonosnak kell kiadni, vagy kivitelezni egy felújítást.

– Azon is sok múlik, ha jó pár idős emberrel kapcsolatban vagy, akivel tudsz beszélgetni. Támpontot nyújthatnak – tanácsolja Diána. Ha homokos talajra vágyik a jövő gazdája, nyáron menjen tanyanézőbe, ha réti talajra, télen, amikor belvíz van. Meggyőződésük, hogy aki kedvvel csinálja ezt az életet, a kihívásokat sem nehézségként éli meg.

Beszélgetésünk végén Gábor hozzáteszi: – Volt, hogy az életünk során le kellett térdelni, és alázatot, elfogadást, türelmet tanulni, de ezt is kéz a kézben tudtuk megtenni. Ez részben köszönhető a tanyasi életforma szeretetének, és a Teremtő iránti bizalomnak, annak, hogy a rossz után mindig jó következik.

Forrás: Kistermelők Lapja