– Ennek a fajtának szélesebb ülőkék kellenek, hogy a lábtollaik ne sérüljenek. Hetente egyszer ebben a tenyészetben fürdetési lehetőség is adott a galamboknak a direkt számukra készült fürdősós vízben, ami tisztítja a tollakat, de segít távol tartani az ektoparazitákat is. Fürdés után jó nézni a galambokat, amikor kifekszenek napozni a fűre, mintha a Balaton partján lennének. Ezt a fajtát is 8-10 naposan gyűrűzik 12-13-as méretű gyűrűvel, ami a lábtollak között helyezkedik majd el – mondja Jaksa János. – Főleg olyanoknak ajánlható a tenyésztése, akik nagy helyet tudnak biztosítani számukra. Én is minden nap kiengedem őket az udvarra, hogy mozogjanak, repüljenek, felüljenek a tetőre.
A fiatalok, amikor először kiengedem őket, megesik, hogy felrepülnek azért, hogy betájolják magukat, de ha ez nem sikerül, akkor néhány házzal arrébb szállnak le, és időbe telik, amíg onnan hazatalálnak. A röppostaösztön jobban él még bennük, mint a röpképesség – meséli a nagydorogi tenyésztő.
Az új szín kitenyésztése
Sok színváltozata volt eddig is a fajtának: fehér, fekete, kék, sárga, vörös, barna, és ezeknek a deres, babos és tarka változatai, de andalúz színű még nem volt – mostanáig. A nagydorogi egyesület több tagja tenyészt amerikai óriás postákat, innen jött az ötlet, hogy az annál a fajtánál meglévő andalúz színt kellene a magyar díszpostába is „belevinni”. Cséplő Árpád pécsi genetikus látta el a csapatot hasznos tanácsokkal.
Öt tenyésztő kezdte el ezt a munkát, aminek mostanra beérett az eredménye, hiszen december óta az andalúz szín is fajta hivatalos színének tekinthető. Fehér István, Rankasz Róbert, Kővágó László, Pesei Ferenc, valamint Jaksa János állományai adták ehhez a kiindulást, ez körülbelül 80-100 magyar díszposta tenyészpárt jelentett a kezdetekkor. Jelenleg 50-60 andalúz színű magyar díszposta található az országban.
