0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 14.

Se akácméz, se mézár – csak elkeseredettség

Nagy az elkeseredettség a méhészek között, ez teljes mértékben érezhető volt „Akáckörút” riportsorozatunk elkészítésekor. 10 vármegyében jártunk, 11 méhészt kérdeztünk meg.

Egy évvel ezelőtt azt hittük, minden jóra fordul – elfogadható mézárak és jó termésünk lett. Azóta elindult a lejtmenet – folyamatosan csökkenő mézárak, kritikus szintre csökkent kereslet és az idei, eddig sikertelen méhészeti év. Nagy az elkeseredettség a méhészek között, ez teljes mértékben érezhető volt „Akáckörút” riportsorozatunk elkészítésekor. 10 vármegyében jártunk, 11 méhészt kérdeztünk meg – a telelésről, a tavaszról, a repceméztermésről és az akác mézeléséről beszélgettünk.

Illés Kálmán

(Lulla)

60 darab félboczonádi családdal méhészkedem nyugdíjasként Észak-Somogyban. Állóméhészetem van, két főhordásra koncentrálok: akácra és hársra.

Jól sikerült a kitelelés, 3 fiókon teleltetek, és 2 fiókra korlátozom akácra az anyát, mert kell a „bogár” hársra. Jól fejlődtek a családok.

Repcén fenntartó hordás volt, amit elraktároztak, azt meg is ették – akác előtt két hétig alig repültek ki, olyan hideg volt. Amelyik kirepült, azt elkapta a gyurgyalag – ilyen tavaszi gyurgyalaginvázióval még nem találkoztam, pedig közel 50 éve méhészkedem. Ősszel szoktak jönni, no de tavasszal? Pofátlanul a kaptárak között repkedtek, a kaptárak teteje teli lett a köpetükkel és az ürülékükkel. Egy köpetben nagyon-nagyon sok méhhulla volt. Sajnos, a rossz idő az erős családoknál elindította a rajzást, amit nehezen tudtam megállítani. Kilenc napig volt vontatott hordás akácon, a legnagyobb emelkedésem 3 kilogramm volt. A többszöri fagyás (egymás után több éjszakán fagyott) alaposan meggyérítette az akácvirágok számát. A virágzás közepén is volt egy nagy zivatar jéggel. A völgyekben nem volt virág, a dombok gerincén maradt – illatot egyáltalán nem éreztem. A virágok nagyon csúnyák voltak, csak rövid fürtöket láttam. A behordott kevés akácmézet a fészekbe tömték a méhek. A 9 nap összes emelkedése, több mérleggel mérve, 15–17 kilo­gramm között lett. Sajnos nagyon magas volt a nektár víztartalma, alig fedik a méhek.

A tavalyi kiváló eredmény után lehangoló akácos év lett az idei itt, Észak-Somogyban.

Dr. Horváth Zsolt

(Bárdudvarnok)

Állóméhész vagyok a Zselic délnyugati részén, Somogy vármegyében. 120 családom van, középboczonádi fészken, ½ NB méztérrel.

Jól teleltem ki, egyetlen anyátlan család lett, a többi szépen átvészelte a telet, ami persze gyakorlatilag nem is volt.

A röpkörzetben nem volt repcém, de sok minden – ami nem fagyott el – virágzott, például rengeteg almafa, galagonya van a környéken, ezekről bőven tudtak hordani a méhek. Így lett némi mézem is az akác előtti tisztító pergetésből. Nagyon aggódtunk az akácért a fagyok után, de szerencsére maradt virágzó erdőrészlet a dombtetőkön, igaz, sokkal kevesebb, mint például tavaly. Május 17-én indult az akác. Az időjárás nem volt rossz, meleg lett, és nagyon párás napok voltak, ami jó.

Sajnos a sokkal kevesebb virág miatt kevesebb mézet tudtak gyűjteni.

2–4 kilogrammos napok voltak, aminek a nagy fagyás után örülök, április elején ilyen napokra nem is gondoltam volna. Az esős hét miatt sokat kellett dolgoznom a rajzás megakadályozása érdekében, ami ennél a keretméretnél a bölcsőzést jelenti. Mivel mindennap kint vagyok a méhesben, így pontosan tudom, hogy mindösszesen 3 rajom ment ki – ezeket sikerült is befognom.

Remélem, idén a megtermelt mézünket időben és jobb áron tudjuk értékesíteni, mint tavaly.

Zsifkó Csaba

(Gyód)

Harmadik generációs méhész vagyok, évekig főállásban végeztem ezt a szép szakmát, de mivel nem láttam a biztos jövőt, két éve már csak mellék­állásban méhészkedem.

Két telephelyen vannak a méhek, NB rakodóból van 220 méhcsalád, ebből 150 családdal vándorlok akácra és hársra. Sajnos nem jól teleltem, a közelünkben egy 80 családos méhészet teljesen összeomlott, és ennek hatását mi is megéreztük – így nagyon jól jött számunkra az elhúzódó tavasz, mert a méhcsaládok össze tudták szedni magukat, fel tudtak erősödni. Repcénk nem volt, de mindig hordtak annyit, hogy nem kellett etetni. A Dráva mellett mindössze 12 kilogrammos emelkedésünk lett, ennyivel mentünk fel második akácra, ahol 20–22 kilogrammot mértünk. Érdemes volt felmenni, így tudunk egy jót pergetni. A kedvezőtlen kitelelés és a tavaszi fagyok után pillanatnyilag nagyon örülök ennek a közepes eredménynek is. Ugyanakkor viszont továbbra is szomorú vagyok, ha az ágazat középtávú jövőjére gondolok.

Érthetetlen, hogy milyen visszásságok zajlanak a nemzetközi mézpiacon.

Kis Zsolt

(Mezőkövesd)

Főállásban méhészkedem, NB 16-os kaptárakkal. Vándorméhész vagyok, de már közel 40 év méhészkedés után kevesebbszer pakolom a méheket.

Önmagamhoz képest gyatrán teleltem ki, 10 százalékos veszteségem lett. Közepes lett a repcém, mivel a méhek nem voltak csúcson, és az időjárás sem kedvezett.

Akác előtt megnéztem a régi helyemet a Gödöllői-dombság déli részén, le is kaszáltam, de nem igazán tetszettek a fák. Kevés volt a virágkezdemény, ezért elmentem körülnézni a Nyírségben. Itt a körülményekhez képest szépnek találtam az erdőt, és otthontól 120 kilométerre lepakoltam. Május 14-én este jöttem ide, a repcéről zuhogó esőben jöttem el, ami sajnos folytatódott itt, a Nyírségben is. Öt napig, 19-éig csak egyenlegem volt, 20-án mértem először 2 kilogrammot. Utána egy héten keresztül, bár kiugró napok, csúcsok nélkül, de folyamatosan volt emelkedés, hordás.

A mérlegem nem mérvadó, mert gyenge család került rá, de így is 2–3 kilogramm közötti napok voltak.

27–28-án pergettünk ki, közepes eredménnyel. A méz gyönyörű, kicsit hígabb, mint a tavalyi, 18-as a vize, a színe pedig halványzöld, víztiszta.

39 évig jártam akác után vaddohányra, idén lesz az első év, hogy nem megyek. Helyette olajfüzes, ámorakácos helyre megyek; remélem, napraforgóig nem kell etetnem.

Ifj. Kácsor Sándor

(Szalkszentmárton)

Édesapámnak köszönhetően alakult ki bennem a méhek iránti szeretet, aki 1998-ban kezdte ezt a szép szakmát NB típusú kaptárakkal.

Családi méhészet vagyunk, sógorom, Sándor is segít a mindennapi munkában.

Körülbelül 6 éve tértünk át teljesen ½ NB keretméretre, ezen belül Tamási rakodókaptárra. 300 termelő családdal dolgozunk, és körülbelül 160 család szaporítással. Az idei évben kissé gyenge volt a telelésünk a tavalyi szárazság és virágporhiány miatt.

A tavaszi fejlődést valamennyire akadályozta az esős időjárás, a juhar és a fűz jótékony hatását a családok nem tudták kihasználni. Repcén 10 kilogrammos átlagunk lett. Első akácra sokáig kerestünk helyet, de az országos fagykárt tekintve, itthoni telephelyek mellett döntöttünk. 8 kilogrammos átlagra számítok. Második akácvirágzás idejére Nógrád vármegyét választottuk. Sajnos itt is sarjúvirág volt, és a tavalyi aszály is közrejátszott a nektárképződésben. A pergetés még előttünk áll, de 12–15 kilós átlagra számítok.

Akácárban, tekintettel a jelenlegi helyzetre, 1800–2000 forintos felvásárlás ár lenne a korrekt.
Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: