Egy évvel ezelőtt azt hittük, minden jóra fordul – elfogadható mézárak és jó termésünk lett. Azóta elindult a lejtmenet – folyamatosan csökkenő mézárak, kritikus szintre csökkent kereslet és az idei, eddig sikertelen méhészeti év. Nagy az elkeseredettség a méhészek között, ez teljes mértékben érezhető volt „Akáckörút” riportsorozatunk elkészítésekor. 10 vármegyében jártunk, 11 méhészt kérdeztünk meg – a telelésről, a tavaszról, a repceméztermésről és az akác mézeléséről beszélgettünk.
Illés Kálmán
(Lulla) 
60 darab félboczonádi családdal méhészkedem nyugdíjasként Észak-Somogyban. Állóméhészetem van, két főhordásra koncentrálok: akácra és hársra.
Repcén fenntartó hordás volt, amit elraktároztak, azt meg is ették – akác előtt két hétig alig repültek ki, olyan hideg volt. Amelyik kirepült, azt elkapta a gyurgyalag – ilyen tavaszi gyurgyalaginvázióval még nem találkoztam, pedig közel 50 éve méhészkedem. Ősszel szoktak jönni, no de tavasszal? Pofátlanul a kaptárak között repkedtek, a kaptárak teteje teli lett a köpetükkel és az ürülékükkel. Egy köpetben nagyon-nagyon sok méhhulla volt. Sajnos, a rossz idő az erős családoknál elindította a rajzást, amit nehezen tudtam megállítani. Kilenc napig volt vontatott hordás akácon, a legnagyobb emelkedésem 3 kilogramm volt. A többszöri fagyás (egymás után több éjszakán fagyott) alaposan meggyérítette az akácvirágok számát. A virágzás közepén is volt egy nagy zivatar jéggel. A völgyekben nem volt virág, a dombok gerincén maradt – illatot egyáltalán nem éreztem. A virágok nagyon csúnyák voltak, csak rövid fürtöket láttam. A behordott kevés akácmézet a fészekbe tömték a méhek. A 9 nap összes emelkedése, több mérleggel mérve, 15–17 kilogramm között lett. Sajnos nagyon magas volt a nektár víztartalma, alig fedik a méhek.
Dr. Horváth Zsolt
(Bárdudvarnok)
Állóméhész vagyok a Zselic délnyugati részén, Somogy vármegyében. 120 családom van, középboczonádi fészken, ½ NB méztérrel.
A röpkörzetben nem volt repcém, de sok minden – ami nem fagyott el – virágzott, például rengeteg almafa, galagonya van a környéken, ezekről bőven tudtak hordani a méhek. Így lett némi mézem is az akác előtti tisztító pergetésből. Nagyon aggódtunk az akácért a fagyok után, de szerencsére maradt virágzó erdőrészlet a dombtetőkön, igaz, sokkal kevesebb, mint például tavaly. Május 17-én indult az akác. Az időjárás nem volt rossz, meleg lett, és nagyon párás napok voltak, ami jó.
2–4 kilogrammos napok voltak, aminek a nagy fagyás után örülök, április elején ilyen napokra nem is gondoltam volna. Az esős hét miatt sokat kellett dolgoznom a rajzás megakadályozása érdekében, ami ennél a keretméretnél a bölcsőzést jelenti. Mivel mindennap kint vagyok a méhesben, így pontosan tudom, hogy mindösszesen 3 rajom ment ki – ezeket sikerült is befognom.
Zsifkó Csaba
(Gyód)
Két telephelyen vannak a méhek, NB rakodóból van 220 méhcsalád, ebből 150 családdal vándorlok akácra és hársra. Sajnos nem jól teleltem, a közelünkben egy 80 családos méhészet teljesen összeomlott, és ennek hatását mi is megéreztük – így nagyon jól jött számunkra az elhúzódó tavasz, mert a méhcsaládok össze tudták szedni magukat, fel tudtak erősödni. Repcénk nem volt, de mindig hordtak annyit, hogy nem kellett etetni. A Dráva mellett mindössze 12 kilogrammos emelkedésünk lett, ennyivel mentünk fel második akácra, ahol 20–22 kilogrammot mértünk. Érdemes volt felmenni, így tudunk egy jót pergetni. A kedvezőtlen kitelelés és a tavaszi fagyok után pillanatnyilag nagyon örülök ennek a közepes eredménynek is. Ugyanakkor viszont továbbra is szomorú vagyok, ha az ágazat középtávú jövőjére gondolok.
Kis Zsolt
(Mezőkövesd)
Főállásban méhészkedem, NB 16-os kaptárakkal. Vándorméhész vagyok, de már közel 40 év méhészkedés után kevesebbszer pakolom a méheket.
Akác előtt megnéztem a régi helyemet a Gödöllői-dombság déli részén, le is kaszáltam, de nem igazán tetszettek a fák. Kevés volt a virágkezdemény, ezért elmentem körülnézni a Nyírségben. Itt a körülményekhez képest szépnek találtam az erdőt, és otthontól 120 kilométerre lepakoltam. Május 14-én este jöttem ide, a repcéről zuhogó esőben jöttem el, ami sajnos folytatódott itt, a Nyírségben is. Öt napig, 19-éig csak egyenlegem volt, 20-án mértem először 2 kilogrammot. Utána egy héten keresztül, bár kiugró napok, csúcsok nélkül, de folyamatosan volt emelkedés, hordás.
27–28-án pergettünk ki, közepes eredménnyel. A méz gyönyörű, kicsit hígabb, mint a tavalyi, 18-as a vize, a színe pedig halványzöld, víztiszta.
Ifj. Kácsor Sándor
(Szalkszentmárton)
Édesapámnak köszönhetően alakult ki bennem a méhek iránti szeretet, aki 1998-ban kezdte ezt a szép szakmát NB típusú kaptárakkal.
Körülbelül 6 éve tértünk át teljesen ½ NB keretméretre, ezen belül Tamási rakodókaptárra. 300 termelő családdal dolgozunk, és körülbelül 160 család szaporítással. Az idei évben kissé gyenge volt a telelésünk a tavalyi szárazság és virágporhiány miatt.
A tavaszi fejlődést valamennyire akadályozta az esős időjárás, a juhar és a fűz jótékony hatását a családok nem tudták kihasználni. Repcén 10 kilogrammos átlagunk lett. Első akácra sokáig kerestünk helyet, de az országos fagykárt tekintve, itthoni telephelyek mellett döntöttünk. 8 kilogrammos átlagra számítok. Második akácvirágzás idejére Nógrád vármegyét választottuk. Sajnos itt is sarjúvirág volt, és a tavalyi aszály is közrejátszott a nektárképződésben. A pergetés még előttünk áll, de 12–15 kilós átlagra számítok.
