Szomor Balázs

(Kiskőrös)

Másodállásban méhészkedem ½ NB egységes kereten, Tamási rakodókaptárakkal. Sokáig 40–60 családom volt, tavaly 80, az idei évben először van a szaporítással és rajokkal együtt 120. A kitelelés jól sikerült, az intenzív tavaszi fejlesztésnek köszönhetően április közepére már megfelelő erősségűek voltak a családok. Galagonyára vándoroltam, ahol 5 kilós átlagom lett. Május elején a kéthetes hideg, esős idő miatt a családok a kaptárban rekedtek, megszorultak, és a jó idő beköszöntével az állomány egy része azonnal megrajzott. Szokásos déli akácos telephelyemen teljes volt a fagyás, ezért hazahoztam az állományt a telelőhelyemre, ahol szintén található akác.

Nógrádi vándorlásunk alkalmával a talaj- és terepviszonyok miatt komoly kár keletkezett a szállítójárműben és az utánfutóban, ráadásul a sógorom térde egy rossz mozdulatnál kifordult. Pörgetés előtt vagyunk, 10–12 kilogrammos átlagra számítok a két akácról. Az eredmény számomra kétszeresen is lehangoló, hiszen az idei évben számos, nagy költséggel járó fejlesztést valósítok meg, amelynek megtérülése így kitolódik. Az elmúlt évek alatt kiépített vásárlói és viszonteladói bázisnak köszönhetően a felvásárlási árak nem érintenek, minden mézet kiszerelve adok el,

Takács Ervin

(Vaszar)

25 év méhészkedéssel a hátam mögött, jelenleg a több lábon állás gondolatával kacérkodom. A méztermelés mellett virágporszedéssel is szeretnék foglalkozni. 150 NB családos méhészetemet két Tolnai konténerben vándoroltatom, saját teherautóval. A kitelelés ebben az évben nem sikerült jól. A családok nagy része gyenge volt márciusban.

Mézes keretek felkarcolásával próbáltam az anyák petézési kedvét serkenteni. A leggyengébb családokat fias keretekkel segítettem. Repce volt a telephelyem közelében. A virágzás elején a gyenge családok fejlődésén sokat lendített a begyűlő virágpor. A hosszú ideig tartó rossz idő ellenére a jobb családok azért tudtak gyűjteni néhány kiló elvehető mézet.

Rügyfakadástól kezdve folyamatosan figyeltem a környék akácosait. Sajnos itt is nagy kárt okoztak az áprilisi fagyok. Sokáig úgy tűnt, hogy még sarjúhajtások sem fejlődnek. A hűvös idő gátolta a fák újraindulását. Heti szinten figyeltem az erdőket és egyeztettem az ismerős méhésztársakkal. Ilyen előzmények után a déli országrészben kerestem jobb állapotú erdőket. Vándorláskor, induláskor a konténerek felvétele is nehézségbe ütközött. Traktorral kellett alátolni a teherautót a konténereknek, úgy felázott a talaj.

Itthon még csak 3–5 centiméteres virágkezdemény volt egyik-másik fán, délen viszont fehér volt az erdő. Az elején szépen meg is indult, ment felfelé a mérleg, utána kicsi megtorpanás volt, és ismét egy kis felfelé ívelés. Az időjárás, ha nem is volt tökéletes, de nem nehezítette a gyűjtést. Egy hét után úgy néztek ki a virágok, mintha ezután jönne csak a dandár, de sajnos az idei évben az igazi dandár elmaradt. A tizedik napon az eső leverte a virágokat, megállt a mézelés. Nem voltak túlságosan kiemelkedő napok, de minden család gyűjtött kevés kis mézet.

Közben az otthoni akácosok is elkezdtek fehéredni. Több virág lett, mint amire először számítottam. Legalább a pörgetést könnyebben el tudjuk végezni, ha lesz némi hordás. A év hátralévő részében még szaporítani szeretnék. Virágporszedésen is gondolkodom, megvan hozzá minden eszközöm. A legtöbb eszközt a saját műhelyemben le tudom gyártani.

Juhász József

(Szombathely)

1989-ben kezdtem el méhekkel foglalkozni. Az azóta eltelt több mint 30 év alatt sok mindent megtapasztaltam ebben a szakmában. Sokáig mellékfoglalkozásúként dolgoztam, ma már nyugdíjas vagyok. Kaptáras vándorméhészként kezelem a 300 feletti ½ NB állományomat. 385 családot teleltem be az ősszel. A telelésem nagyon jól sikerült, 1 család pusztult el és 8 lett anyátlan. A 6 telephelyem mindegyikén jól fejlődtek a méhcsaládok.

Tavasszal sikerült is eladnom. Az idei vándor állományom 170 család. Platós kisteherautókkal szállítom őket a fiam segítségével. Szállításkor a családok 1 fészekfiókon és 1 méztéren vannak, így könnyebb a pakolás.A többi mézteret a hordás függvényében szállítjuk ki és rakjuk fel a családokra.

Amikor a repce bimbós állapotban volt, kiszedtük az etetőket, később derült ki, hogy rosszul tettük. Megérkezett a hideg, és maradt is közel két hétig. Ekkor a nagy mennyiségű fiasítással rendelkező családok már sokat fogyasztottak. A hordás hiánya miatt az őszi szűkítéskor elvett mézes keretekkel pótoltuk az élelmet. Így tudtuk a fiasítás intenzitását fenntartani a hordás megindulásáig. Repcére vándoroltunk, szokás szerint több vándorhelyre telepítettük le a családokat. Amikor az időjárás kegyes volt hozzánk, szépen gyűjtöttek a „bogarak”. Hozta is a repce a hosszú évek átlagát. A virágzás alatt a „felesleges” fiasítást elvettük a termelő családoktól, és kölyökcsaládokat készítettünk. A virágzás második felében sok mászkáló méhet láttam a kaptárak előtt.

A szokott vándorterületem környékén nagy fagykárokat véltem felfedezni. Ezért úgy döntöttem, hogy megnézem a déli akácot. Ott valamivel jobbnak ígérkezett a helyzet, ezért ott próbáltam szerencsét. A vándorlás csúszott pár napot az eső és a hűvös idő miatt. Akácon is két helyen pakoltam le a családokat. A gyengébb állománynál volt repcén a több mászkáló méh. A virágzás ideje alatt ez az állomány végig gyengébben teljesített. Nyílott virágok főleg a fák tetején voltak. Már az elején gyanús volt, hogy itt is volt fagyás. Csak abban nem voltam biztos, hogy egyszer vagy kétszer. A hordás megindult, egy jó nap volt, és néhány közepes. Az akácvirágok egyre üdébbén néztek ki. A hőmérséklet 22–25 Celsius-fok között mozgott napközben.

Másnap már mínuszban volt a mérleg. A jobb állományrésztől azért tudtunk mézet elvenni, de az összes átlaga gyengének mondható. A legelszomorítóbb az, hogy nekünk, méhészeknek az idei gyenge termésünkkel kell versenyeznünk a „cukorsziruppal” és a nagyon olcsó távol-keleti munkaerővel. Az uniós piacon kellene rendet tenni. Amíg ott nem lesz rend, addig jó mézárakra sem számíthatunk.

Kis Dávid

(Nagyfüged)

Feleségemmel csa­ládi gazdaságban méhészkedünk, ő fő­állásban, én másodállásban, 140-150 családdal Hunor rakodó, egyenlőlépes kaptárrendszerben. Sajnos nem volt tökéletes a telelésünk, az állomány 30 százaléka elpusztult, a maradék 70 százalék gyenge-közepesen jött ki a télből, de az intenzív tavaszi fejlesztésnek és a rengeteg munkának köszönhetően repcevirágzás közepére az állomány elérte a kétfiókos termelő szintet. Repcevirágzáskor sajnos nem volt megfelelő az időjárás, keveset tudtak repülni a méhek. Pergetési eredményeink messze elmaradtak a korábbi évek eredményeitől.

Az akácvirágzás május 18-a körül kezdődött, és rá 7 napra sajnos be is fejeződött, amiből 3 napon végig esett az eső. A virág csak másodvirág volt, mivel tavasszal komoly fagykár érte az erdőt. Babosodás után azt vettük észre, hogy elkezdett potyogni a virág, amire nem számítottunk, majd megint jött az eső, amitől bebarnult, és 1-2 nap alatt le is potyogott szinte minden. Tudtunk róla pergetni 17 százalék körüli víztartalmú mézet, de sajnos nagyon keveset.

A tavalyi akácmézünk fele még otthon van, hordóban. Csakis akkor fogjuk értékesíteni, ha nekünk megfelelő lesz az ára, amire jelenleg nem látok reális esélyt. Sajnos a nyomott mézárak miatt nagyon nehéz értéket teremteni, mivel a kiadásaink szinte a duplájára nőttek. De én bízom az ágazat jövőjében, és ha bármennyi kritikát is kapok emiatt, hiszem, hogy ha túl tudjuk élni ezeket a nehéz időket, akkor jön még ránk, méhészekre, méhekre jobb világ. Jelenleg minden tudásommal azon vagyok, hogy folyamatosan tudjunk fejlődni és növelni a termelésünk hatékonyságát, mert jelenleg csakis ezzel tudunk több árbevételt elérni, ami segít túlélni a nehéz időszakot. Egy jó ismerősöm mindig azt mondja, hogy

Nagy Zoltán

(Tarnaméra)

Mellékállásban méhészkedem, 80 méhcsaláddal, amelyek NB 18-as kaptárban vannak – ebből 40-nel vándorlok. Idén nagyon rosszul teletek át a méhek, 30 százalékos családvesztésem volt.

Helyben volt hordás egy messzebb lévő repcetábláról, egy hordóval pergettünk. Első akácra május 18-án vándoroltunk, de ez mindössze 8-9 napig tartott. A második akácról június 3-án jöttünk haza. Az első vándorlási helyünkön nem fagyott le a virág, de a Mátrában igen. Ahol lefagyott, ott csak másodvirágzás volt, ami nem nagyon nektározott, illatát sem éreztük. Az időjárás esős volt, és nem volt igazán „nektárérlelő” meleg sem. Az első vándorlási helyünkön pergetett méz egy kicsit hígabb, a második, a Bükkben pergetett méz sűrű. Az első akácon családonként 13, második akácon 10 kilogrammos átlagot mértünk. A tavalyi év rendkívüli volt.

Hogy milyen mézárakat várok idén? Várni várhatok, de a kereskedő fog nekem árat ajánlani. Én meg eldöntöm, hogy odaadom vagy sem. Ha lesz egyáltalán felvásárlás. Még a tavalyi akácméz is megvan. Véleményem szerint, amíg az ukrán és a kínai méz elárasztja az Európai Uniót, addig nem igazán jók a kilátások.

Bencsik Pál

(Tószeg)

20 éve méhészkedem 12 keretes Hunor kaptárakkal, főállás mellett, mintegy 100 méhcsaláddal. Vándorolni a legerősebb 70 méhcsaláddal szoktam a Kocsér környéki akácosba. A telelésből 10 százalékos veszteséggel indultam, ami elfogadható, tekintve a tavaly nyár végi virágporhiányt. Az időjárás sem volt kegyes hozzánk, mert az enyhe télben január 2-án a méhcsaládok hordták a mogyoró virágporát, egyes családoknál pedig nem volt fiasításmentes időszak, így az áttelelő méhek idő előtt elkoptak, majd erre jött a hideg tavasz. A fűz és a gyümölcsfák virágzásakor sem volt igazán jó az időjárás, a repcéről nem is beszélve, annak a minimális, családonként 2-3 kilós gyarapodásnak a jó része elillant, mert a nagyobb része „húsra ment”, illetve a tisztító pergetésbe.

A kora tavaszi 80 dekás gyúrt cukorlepény után még hat alkalommal kaptak zacskós szirupos belső etetést a méhcsaládjaim. Mindezt tetézte az akácot ért komoly fagykár, az alacsonyabban fekvő erdőrészeken teljesen, a magasabban fekvő részeken 6-7 méterig fagyott el, itt a felső 1-2 méterben maradt csak virág. Május 18-án költöztettem a 70 legerősebb családomat esős időben az akácra. A dandárvirágzás alatt megjavult az idő, és a virágzás végéig, május 28-ig átlagosan 14 kilogramm akácmézterméssel zártam családonként.

A kipergetett mézem minősége jó, szép zöldes árnyalatú, egy kicsit hígabb, mint a 2022-es évjárat, a vize 18-as. A raktáramban van helye, mert a tavalyi akácmézemet eladtam, és az ideinek is megvan a biztos, kiépített piaca. A termett 10 mázsa mézet őstermelőként háztól értékesítem. A nagybani kilós felvásárlási árnak, a költségeket figyelembe véve, legalább 2000 forintnak kellene lennie, hogy megmaradjon a termelői kedv, illetve üvegben őstermelőként a tavalyi árra 20 százalékot ráterhelve, 3800 forintért tervezem értékesíteni kilóját. Talán ezt az árat megadják még a vásárlók. Most a víziakác (ámorakác) végén vagyunk, és az éppen csúcson lévő családok legalább annyi mézet gyűjtöttek erről a növényről, mint akácról, és ami a legfontosabb, rengeteg narancssárga virágport termeltek be a virágzás végeztével. Az akác után és az ámor alatt végzem el az anyanevelést és anyacseréket, kétévesnél idősebb anyákat az ilyen üzemszerű méhészetben nem lehet megtűrni.

Ágazatunk jövőjét tekintve pesszimista vagyok, mert a mézpiacon kellene rendet tenni az előttünk járó hamisítóknál, korszerűbb mézvizsgálati módszerek alkalmazásával, és erélyesebben fellépni a törvény erejével. Többletbevételekre, mint méheladás külföldre, nincs a magyar méhésznek lehetősége, sajátos kaptár- és keretmérettípusaink miatt. A bérmegporzás ilyen méhsűrűség mellett csak álom marad.

Az összeállítást készítették: Bross Péter, Buczkó Endre, Poroszka Magyar Zsolt, Szabó Krisztián, Szomor Balázs