0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 26.

A százmillió éves méhecske

A százmillió éves méhecske (Discoscapa apicula) egészen különleges. A kréta korszakban élt, melynek kezdetén különös változás indult be a növényzetben, mert megjelentek és az időszak végére az egész bolygón jellemzővé váltak a virágzó növények.

Itt van ez a kis borostyáncsepp, a „Héliászok könnye”, s benne ez az ősméhecske, ami a kétezer évvel ezelőtti költőt a méltó halálra emlékeztette. Miért olyan fontos ez? Nézzük csak meg közelebbről.

Discoscapa apicula
2. kép: Discoscapa apicula

Az ilyen borostyánba kövült rovarmaradványok igazán értékesek, de az egyik legizgalmasabbra 2020 környékén bukkantak egy mianmari lelőhelyen. Megállapították, hogy legalább százmillió éves. A százmillió éves méhecske (Discoscapa apicula) egészen különleges, talán csak egyetlen hozzá fogható van (a Melittosphex burmensis), szintén ebből az ősidőből. Százmillió éve teljesen más volt bolygónk, más volt a flóra és a fauna, rá sem ismernénk, hacsak nem a bolygót uraló állatokra, a minden gyermek által kedvelt dinoszauruszokra. Ez volt a kréta korszak, amely 145 millió évvel ezelőtt kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt ért véget – az egyik leghosszabb és az élet szempontjából rendkívül virágzó földtörténeti korszak volt. Éghajlata viszonylag meleg, sok tengerrel, amelyek számos – a burjánzó élet szempontjából előnyös – sekély belső tengert hoztak létre. Ezeket az ősóceánokat és őstengereket mára már kihalt őshüllők és puhatestű ammoniteszek népesítették be, miközben a szárazföldet a dinoszauruszok és őspáfrányok uralták, de a korszak második felében az emlősöknek és a madaraknak is új fajai jelentek már meg. A világ teljesen jégmentes volt, s a krétakori hatalmas őserdők egészen a sarkokig terjedtek.

A korszak kezdetén különös változás indult be a növényzetben, s ez a mi szempontunkból kulcsfontosságú, mert megjelentek és az időszak végére az egész bolygón jellemzővé váltak a virágzó növények. Ilyen bolygón születtek meg a méhek.

Igen, a méhek, már az őshüllők korában is itt voltak, még ha nem is teljesen lehetett méheknek nevezni őket. Ezekről a sok millió évvel ezelőtti koroknak a növényeiről úgy tudhatunk, hogy a virágporuk üledékekben, tőzegben, kőzetekben fennmaradt maradványait vizsgáljuk. Sőt, az ember és környezetének múltbéli kapcsolatának vizsgálata is elképzelhetetlen a virágporelemzés (pollenanalitika) nélkül. Ezt hívják palinológiának. Nélküle nehezen tudnánk megmondani, hogy mikortól termeltek gabonát a Kárpát-medencében, vagy hogy a hortobágyi szikesek milyen eredetűek. Éltek-e lombos fák mifelénk a jégkorszakban, és hogyan és hol éltek túl a melegkedvelő fajok a mamutok korában? Mindezekről az ősi virágporok tudósítanak, de mit látunk, amikor ezt a borostyánba kövült ősméhet szemléljük? Ez a méhecske a méhek fejlődésében félúton volt őseik, az ősdarazsak és a mostani méhecskék között. Ha közelebbről szemléljük, láthatjuk, hogy már megjelent testén és lábán a jól ismert, jellegzetes, aprócska szőrzet, aminek hatalmas szerepe lett a beporzás során. A leletet leíró tudós, GEORGE POINAR szerint:

Melittosphex burmensis
3. kép: Melittosphex burmensis

„A méhfosszíliák száma meglehetősen magas, ám többségük az elmúlt 65 millió évből származik, és nagyon hasonlít a modern méhekre. A mostani tanulmányban leírt fosszília értékes információkkal szolgálhat azokról a változásokról, amelyek révén bizonyos darazsak pollenevőkké váltak.” (Kapcsolódó tanulmány: George Poinar Jr.: Discoscapidae fam. nov. [Hymenoptera: Apoidea], a new family of stem lineage bees with associated beetle triungulins in mid-Cretaceous Burmese amber. Palaeodiversity 2020: 12.)

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: