Az európai méhcsaládok száma 2017-ben volt a legalacsonyabb, 16,66 millió, majd 2018-ban fokozatosan 17,58 millióra nőtt, és 2019-ben 18,21 millióra emelkedett. A hosszú távú tendencia is azt mutatja, hogy az elmúlt évtizedben nőtt a méhcsaládok száma az EU-ban (Feketéné Ferenczi et al., 2021). A korábbi évekhez képest 2017 óta a magyarországi méhcsaládok és méhészetek száma visszaesett, de azt megelőzően növekvő tendenciát mutatott. A méhcsaládok számának csökkenése az utóbbi időben felgyorsult: 2017–2019-ben 46 886 méhcsalád, 2019–2020-ban pedig 43 236 méhcsalád (1. ábra). Ez azt jelenti, hogy a méhcsaládok száma egy év alatt ugyanannyival csökkent, mint az előző két évben. Ennek következtében a méhsűrűség is csökkent, a 2017-es átlagos 13,44 méhcsalád/km2-ről 2020-ra 12,5 méhcsalád/km2-re (OMME, 2022), ami azonban európai viszonylatban még mindig magasnak számít.

A magyar ágazat sajátossága, hogy viszonylag kevés méhész rendelkezik legalább 150 méhcsaláddal. 2017-ben a méhészek 6,8 százaléka, 2018-ban pedig 6,82 százaléka rendelkezett legalább 150 méhcsaláddal, ami a magyar méhállomány mintegy 30 százaléka (AM, 2019). 2010-ben Magyarországon a hivatásos méhészek aránya 7 százalék volt, ebbe a kategóriába a 150 méhcsaládnál több méhcsaláddal rendelkező méhészek sorolhatók (Chauzat et al., 2013). Magyarországon a méhészek jellemzően 20 méhcsaládot tekintenek hobbiméhészetnek, 20 méhcsalád felett pedig kiegészítő jövedelemnek (a méhészek 74,4 százaléka tartozik ebbe a kategóriába) (Nagy, 2007). A méhészek mintegy 70 százaléka a nagyobb hozam elérése érdekében állományával vándorol (KSH, 2012). A mezőgazdasági ágazatokban, így a méhészetben is alapvető fontosságú, hogy a méhészek széles körű agrotechnikai, gazdasági és marketingismeretekkel rendelkezzenek (Kovács, 2018). Alapvető fontosságú a helyi foglalkoztatási lehetőségeket biztosító ágazatok fenntartása. Jelen tanulmány a gazdaságilag fenntartható méztermelés lehetőségét vizsgálja egy magyarországi (Észak-Alföld régióban jellemző termelési viszonyokat feltételezve) nagyméretű méhészet gazdasági modellezésével. Hangsúlyozzuk tehát, hogy a leírt technológiai és termelési paraméterek, eredmények egy feltételezett méhészet működését tükrözik, egy adott magyarországi régióban. Továbbá a számítások során egy év adatait használtuk fel, és nem vettük figyelembe az időjárási szélsőségeket, amelyek jelentősen befolyásolhatják a mézhozamot. Főállású méhészt feltételeztünk, aki csak mézet termel, és azt nagykereskedőnek értékesíti. Elemzésünk nagyboczonádi kaptárakkal és kerettípussal működő konténeres vándorméhészetet modellezett.

Milyen a méhészeti inputok (takarmány, gyógyszer, méh­viasz, üzemanyag és egyéb anyagok) típusa, szerkezete és összetétele, valamint a termelési költségek? Milyen termelési szint vagy paraméterek (hozam, értékesítési ár, termelési érték) jellemzik a termelést? Hogyan alakul a méhészet eredménye és a termelés hatékonysága (jövedelemtermelő képesség, jövedelmezőség és hatékonyság) egy gazdálkodási év tekintetében? A termelési struktúrát figyelembe véve, mekkora mézmennyiség és minimális méhcsaládszám szükséges a modellben figyelembe vett egyes mézfajták előállításához?