Eredmények
A 300 méhcsaláddal rendelkező méhészeti modell technológiai jellemzői
A modellgazdaság mézhozamai átlagos méhészeti szezont feltételeznek, eltekintve a súlyosan kedvezőtlen időjárási körülményektől. A késői fagyok, a hosszan tartó aszály vagy a tartós esőzések miatt kieső hozamok akár 50–100 százalékkal is csökkenthetik az elérhető hozamot. A vándoroltatással működő méhészet fajlagos hozamai alapján (repceméz 10 kg/méhcsalád; akácméz 21 kg/méhcsalád; vegyes virágméz 10 kg/méhcsalád; napraforgóméz 19 kg/méhcsalád) az éves méztermelés 18 000 kg. A méhészetben négy konténer 72 méhcsaláddal és 12 tartalék méhcsalád biztosítja a termelést a nagyboczonádi kaptárakban. A konténerek gyorsan és hatékonyan mozgathatók, így hirtelen fellépő kedvezőtlen időjárási körülmények esetén sem igényel túlzott erőfeszítést a más méhlegelőre való szállítás. A méztermeléshez elengedhetetlen a jó méhcsalád, a nagy felületű, sok virágot tartalmazó, mézelő méhlegelő. Az időjárás jelentősen befolyásolja a méhek rendszeres gyűjtőmunkáját és a mézelő növények nektártermelését (AM, 2019; Chabert et al., 2020) egyaránt. A magyar méhészeti gyakorlatnak megfelelően modellünkben az akác (Robinia pseudoacacia) mint méhlegelő rendelkezésre állását feltételezzük. A magyarországi méztermelő erdei fák közül az akác foglalja el a legnagyobb területet, és a méhészek elsődleges mézforrása (2021-ben 459 135 hektár) (KSH, 2023). A kultúrnövények közül a repce és a napraforgó Magyarország legjelentősebb méhlegelői. Magyarországon 2021-ben a napraforgó vetésterülete 663 491 hektár, ami a repce esetében 261 266 hektár (KSH, 2021) volt. Gazdasági számításaink az alábbi technológiai mutatókon alapulnak, amelyeket a méhészekkel készített interjúk alapján határoztunk meg (1. táblázat) (Feketéné Ferenczi et al., 2023A; Feketéné Ferenczi et al., 2023B).
Tavasszal kezdődik a méhcsaládok termelésre való felkészítése a hőmérséklettől (a napi átlaghőmérséklet eléri a 10 Celsius-fokot) és a méhcsaládok igényeitől függően. Cukorszirupot vagy cukorlepényt kapnak, kiegészítve virágporral, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Annak érdekében, hogy a méhcsaládok élettani folyamatai zavartalanok maradjanak, az etetést a nektár- és virágporgyűjtés nélküli időszakokban kell végezni, ami a táplálékkiegészítést és a serkentést szolgálhatja (Ruff, 2007). A méhpusztulás elkerülése érdekében az élelempótlás elengedhetetlen a hordás nélküli hosszabb időszakokban.
A nektár- és virágporgyűjtés befejeztével fejlesztés következik, ami a rajzás (természetes szaporodási ösztön) megakadályozását is szolgálja. A szaporítás során a méhcsaládokból a nyílt fiasításos keretek eltávolítása történik, majd másik kaptárba helyezve azokat, virágporos keretekkel és azonnali élelempótlással dajkacsaládokat kell képezni. További intenzív etetés mellett ezeket a méhcsaládokat a méhanya párzásáig gondozni kell. Mivel a méhcsaládokat folyamatos termelésben kell tartani, a cél az, hogy az állomány felében évente új méhanya legyen (Feketéné Ferenczi et al., 2023A; Feketéné Ferenczi et al., 2023B). A méhanya jelentős hatással van a méhcsaládok teljesítményére (Al-Ghamdi et al., 2017). Vercelli et al. (2020) kifejlesztettek egy egyedülálló eszközt a mézelő méhcsaládok gazdasági nyilvántartásának vezetésére, Honey Bee Colony Inventory („Mézelőméhcsalád-leltár”) elnevezéssel. A méhanyák egy része a méhészet saját állományából származik, nagyobb részüket méhanyanevelőtől szerzik be. A méhészek többnyire magyar méhtenyésztőktől vásárolnak méhanyákat. Ez az őshonos pannon méh génállományának megőrzését szolgálja, amely kiváló termelési és viselkedési tulajdonságokkal rendelkezik, ezáltal alkalmas a magyarországi méhlegelők kihasználására (Zajácz et al., 2017).
A repcéről azonnal akácra való vándorlás következik, az akáchordás a korai keleti akác-, majd az északi akáclegelőkön történik. Az akáchordást követően a méhcsaládok vadvirágokról és más ártéri virágokról gyűjtenek virágport és nektárt. Az elvehető méz mennyisége méhcsaládonként legfeljebb 10 kg. A következő néhány hét alatt aktagyérítés következik oxálsavval, folyamatos ellenőrzés mellett kontroll alatt tartható a Varroa destructor (ázsiai méhatka) fertőzés. Különböző kezelési protokollok kombinációjával biztosítható a méhatka elleni hatékony védekezés az állományban (Gregorc és Sampson, 2019). A méhatka a herefiasítást részesíti előnyben, ami hosszabb fejlődési időszakot biztosít számára (Gregorc et al., 2016; Evans et al., 2022), így a herefiasításos keretek gyérítésével vagy az építtetőkeretek eltávolításával előfordulása csökkenthető. Napraforgóhordás előtt ismét ellenőrizni kell a méhanyákat, szükség esetén le kell cserélni őket. A külső tényezőktől (időjárás, növényvédelem) függően előfordulhat a korai és a késői virágzású napraforgókra való vándorlás. Ekkor már elvehető mézmennyiség nem keletkezik, a beérlelt méz elsősorban a méhcsaládok önfenntartását szolgálja, illetve a késő nyári és őszi virágzás általában nem termel nektárt.
A mézelési időszakot követően az aktuális hordástól függően 2-3 naponta 1 literes cukorsziruppal történő lassú etetést kell alkalmazni a minél nagyobb fiasítás elérése érdekében. Ha a közelben kiterjedt méhlegelő található, akkor az kedvező lehet az élelempótlás minimalizálása és a méhcsaládok maximális telelési fejlettségének elősegítése szempontjából. A zöldítések, erdészeti, vadgazdálkodási területek potenciális méhlegelők lehetnek. Szeptember végén a klímaváltozás hatásai miatt intenzív téli élelempótlásra van szükség. Az elmúlt évek enyhe őszi és téli időjárása sokáig aktívan tartja a méheket, és a méhanya a szükségesnél tovább petézik. A méhatka elleni megfelelő védekezéssel párhuzamosan október közepén be kell fejezni az etetést. Ekkor kell ellenőrizni a fiasításokat. Ha nincs nyílt fiasítás, meg lehet kezdeni a méhatka elleni védekezést tartós hordozóval, amit november első napjaiban el kell távolítani. A hónap végén, az időjárástól függően, végső zárókezelésként oxálsavas áztatás vagy szublimálás alkalmazható. Az időjárási előrejelzéseket figyelembe véve, a téli takarást a lehető legkésőbbre kell hagyni, hogy megelőzzük a visszafiasítást (petézést). (Folytatjuk.)
Feketéné Ferenczi Aliz 1,*,
Szűcs István 2,
Bauerné Gáthy Andrea 3
1 Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Gazdálkodástudományi Intézet, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138.;
ferenczi.aliz@econ.unideb.hu
2 Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Gazdálkodástudományi Intézet, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138.;
szucs.istvan@econ.unideb.hu
3 Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Közgazdaságtan és Világgazdaságtan Intézet, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138.; bauerne.gathy.andrea@econ.unideb.hu
* Levelező szerző: ferenczi.aliz@econ.unideb.hu
A felhasznált irodalom a Szerzőknél érhető el.
