0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 22.

Erdészeti kártevők a gyümölcsösben

Sok olyan kártevővel találkozhatunk a gyümölcsösökben, amelyek erdészeti és gyümölcstermesztési kártétele egyaránt ismert, emellett hazánkban általánosan elterjedt fajok.

A károsítás megelőzésében fontos szerepe van az előrejelzésnek.

A lepkék jól csapdázhatók, mert kedvelik a mesterséges fényt, vagyis a populáció egyedsűrűsége fénycsapdákkal jól mérhető fel, de tömeges szaporodásának időszakában a jellegzetes tojáscsomók mennyisége is megbízható tájékozódást adhat.

A kártevő ellen nem szükséges rendszeresen védekezni. Ha mégis nagy tömegben szaporodik el, kémiai védekezésre a hernyók ellen engedélyezett készítmények használhatók a károsítás kezdetén, áprilisban-májusban. Környezetbarát védekezésre a Bacillus thuringiensis hatóanyagú (pl. Dipel DF) készítmények használhatók. Az idősebb hernyók elleni hatást mérsékelheti, hogy napközben a szövedékben tartózkodnak, ellenük inkább felszívódó szerek használata javasolt. Ismert agrotechnikai védekezés még a tojáscsomók eltávolítása metszéskor, illetve a nyári hernyófészek lemetszése és megsemmisítése.

galagonyalepke lepkék
Májustól júliusig repül a galagonyalepke

A galagonyalepke itthon mindenütt ismert lepkefaj, de az ország északi és északkeleti részében különösen gyakori. Nyílt területeken, gyakran utak mentén is repül májustól júliusig. Nappal aktív lepkefaj. Hernyójának tápnövényei különböző rózsafélék, főként galagonya és kökény, de szinte valamennyi termesztett gyümölcsfajunk is. Különösen kedveli a szilvát, a cseresznyét és az almát. Egyes években tömegesen elszaporodik; olyankor a gyümölcsösökben kártevővé válik és akár tarrágást okozhat. A lombvesztés következtében a fák nem tudják megtartani a termésüket, de a termőrügyképzésük is romlik, ezzel kimaradhat a következő évi termésük. A kárkép hasonló más lombfogyasztó lepkefajok hernyóinak a kárképéhez: a hernyók kezdetben a fakadó rügyeket rágják. Később hámozgatják, majd lyuggatják és csipkézik a leveleket, végül karéjokat rágnak ki belőlük.

Nyáron csoportosan hámozzák a hajtások csúcsi részén lévő leveleket. A károsított levelek barnulnak, majd összeszáradnak. Az idősebb hernyók a tápnövények egyes részein, esetenként az egész fán tarrágást okozhatnak.

Kárképüknél sokkal jellegzetesebb a hernyók áttelelési módja, ugyanis a galagonyalepke hernyói úgynevezett téli kis hernyófészket készítenek, amiben csoportosan áttelelnek. Évente egy nemzedéke van, fiatal hernyói telelnek át a tápnövény levelei közé szőtt fészekben. Ezt már ősszel elkészítik: 2-6 lehámozott levelet összeszőnek és a fás részekhez rögzítik, majd abban minden egyes hernyó apró fehér gubót sző, amiben nyugalomba vonul. A hernyófészket télen a szél szabadon mozgatja. A kifejlett hernyó ólomszürke színű, hátán vörösbarna és fekete csíkok futnak végig. Testhossza 40-50 mm. A hernyók május végén a fák törzsén és ágain bábozódnak be. A lepke szárnya fehér, csak az erein fekete és a szegélyén szürke. A lepkék júniusban rajzanak, kelésükkor a bábból viszonylag nagy mennyiségű pirosas bábfolyadék távozik, amitől a fák törzse „véres” lesz.

Csak azokban az években lehet szükség védekezésre, amikor feltűnően sok az áttelelő hernyófészek. Fánként egynél több hernyófészek tetemes kártételt okozhat, ugyanis ha felbontjuk, benne levelenként akár 20-25 kis fehér gubót találunk.

A védekezés egyszerű, de nem mindig megvalósítható módja a téli kis hernyófészkek levágása, összegyűjtése és elégetése. Ez a védekezés főleg a kisebb kertekben kivitelezhető.

gyapjaslepke lepkék
Nagyon jellegzetes a gyapjaslepke tojáscsomója

A gyapjaslepke elsősorban erdészeti kártevő, gyümölcsösökben csak alkalmanként károsít, főleg tölgyesek közelében. Populációinak sűrűsége nagyon változó, tömeges elszaporodásának éveiben a károsított területeken tarrágást okozhat. A gyapjaslepke többé-kevésbé elkülönülő, úgynevezett elszigetelt populációkat alkot, ugyanis a nőstények röpképtelenek, így a lepke elterjedéséről a fiatal hernyók gondoskodnak. A gyapjaslepke átlagosan tízévenként szaporodik el jelentős mértékben, és olyankor a tömegszaporodás 2-3 évig tart. Kártétele a lombfogyasztó hernyókra jellemző, nem fajspecifikus. A fiatal hernyók kezdetben kiodvasítják a rügyeket, később pedig a leveleket hámozgatják, a fejlettek karéjozzák azokat, és ha sokan vannak, az egész fát tarra rághatják. Gyümölcsök esetében tehát két év termését is tönkretehetik. Ha a lombkoronaszintben a hernyók már nem találnak elegendő táplálékot, akkor a cserjeszint, de akár a gyepszint növényeit is elfogyasztják.

A gyapjaslepkének évente egy nemzedéke van.

Sárga, tojásdad, 4-5 cm-es tojáscsomóikat a nőstények a fák törzsére és vastagabb ágrészeire helyezik, majd a potrohuk dús sárga szőrzetével befedik. A nőstények tojásprodukciója általában 300-450. Ezért képes már kora tavasszal megjelenni és károsítani. A kifejlett hernyók 6-8 cm hosszúságot is elérnek, testüket erős, sörteszerű szőrzet borítja. Hátukon színes szemölcsök vonulnak végig, amelyek az első öt szelvényén kékek, utána pirosak. Erről a jellegzetes bélyegről a hernyók könnyen felismerhetők. A 8-10 napig tartó bábnyugalom után a lepkék július-augusztusban rajzanak. Az imágók nem táplálkoznak, megtermékenyülés után a nőstények lerakják tojásaikat, majd hamarosan elpusztulnak. A faj elsősorban erdőségekben szaporodik és onnan terjed át az ültetvényekbe, tehát a gyümölcsösök telepítésekor ezt figyelembe kell venni. A tojáscsomókat időben el kell távolítani és megsemmisíteni. Tömegszaporodáskor kémiai védekezés is szükséges a hernyók ellen. A fiatal hernyókra a környezetet kevésbé terhelő Bacillus thuringiensis hatóanyagú szerek (Dipel DF) is hatásosak.

Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: