Az aranyfarú lepke szórványosan mindenütt megtalálható, tipikus soktápnövényű lepkefaj, amely elsősorban erdei fákon, valamint a házikerti és szórványgyümölcsösökben károsít, hasonlóan más lombfogyasztó lepkefajok kártételével. Az áttelelt hernyók tavasszal, lombfakadáskor kezdenek táplálkozni: kezdetben a fakadó rügyeket, majd a fiatal leveleket karéjozzák, később a kifejlett leveleket pusztítják el. Tömegszaporodáskor tarrágást is okozhatnak.

Az aranyfarú lepkének évente egy nemzedéke fejlődik. A fiatal hernyók telelnek át a téli nagy hernyófészekben. Telelőhelyüket ősz elején készítik el a fákon, 8-10 levelet összeszőnek és ezeket szilárdan a fás részekhez erősítik. A hernyófészek külseje a hernyók szövedékétől csillogó. A kifejlett hernyók színesek, tarkák, szőrösek, a szőrök színes szemölcsökön pamacsokban állnak. A bábokból a nyár folyamán kelnek ki a lepkék, júniustól augusztusig rajzanak. A lepkék fehér színűek, elülső szárnyaikon néhány fekete folttal. A nevükre utal, hogy a potrohvégüket sötétsárga, világosbarna gyapjú fedi, ami különösen a nőstényeken szembetűnő. A lepkék éjszaka repülnek, ezért rajzásuk fénycsapdákkal jól nyomon követhető.

Az elmulasztott télvégi hernyózás miatt azonban a tenyészidőszak elején rovarölő szerrel védekezzünk a kártétel ellen.

A sárgafarú lepke vagy sárgafarú szövő elsősorban erdészeti kártevő, de polifág életmódot folytató hernyója körtén és más gyümölcsfákon is megjelenthet. A morfológiája és életmódja tekintetében közel áll az aranyfarú lepkéhez, az apró hernyók azonban – attól eltérően – nem hernyófészekben, hanem a kéreg repedéseiben vagy más rejtett helyen telelnek. A fák téli tisztogatása alapvető feltétele az eredményes védekezésnek.