A krókusz a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó növénynemzetség (Crocus). Közel 80 fajából a Kárpát-medencében is megtermő jóféle sáfrány (Crocus sativus) a legismertebb, ami szálas vagy por formában értékesítve – a maga 5-10 millió forint között mozgó kilónkénti árával – a világ legdrágább fűszernövénye.

Kitermelés

Az aranyéval veteksző díjszabás oka, hogy a sáfrány összegyűjtése rendkívül idő- és munkaigényes folyamat. Az ősszel, mindössze három hétig nyíló, alacsonyan növő lila virágok

A bibék rendkívül érzékenyek: közvetlen napfény vagy erősebb fizikai behatás következtében könnyedén elveszíthetik színüket és íz-intenzitásukat. Emiatt, napfelkelte előtt vagy nagyon korán kell őket leszedni. A sérülékenység következtében, a manuális szüretelést nem lehet semmilyen berendezéssel kiváltani.

A rövid fakadási periódusnak és a gépesítés hiányának köszönhetően a termelőknek több műszakban, akár napi 20 órában kell foglalkoztatniuk munkavállalóikat a kinyerhető mennyiség maximalizálásának érdekében.

A stigmák zamata – egészben – szárított formában őrizhető meg hosszú távon. Ez végezhető szabad levegőn vagy meleg sütőben egyaránt.

Mítoszok

A sáfrány történelmi beágyazottsága az ókorig nyúlik vissza. Az Akkád Birodalom alapítója, Sarrukín király – a legenda szerint – Azupiranu városában született, amelynek neve szó szerinti fordításban annyit tesz: „a sáfrány városa”. A napjainkban ismert fűszersáfrány vad változata (Crocus cartwrightianus) feltehetőleg a minószi civilizáció-kori Krétáról származik. Több, a növényt ábrázoló, Kr.e. 1700-as évekre datálható freskót is találtak már a régészek. A politeista hitvilágból fennmaradt mítosz szerint, Zeusz és Héra menyegzőjén sáfrány nőtt az hitvesi ágy felett, amelytől – vágyfokozó hatása miatt – még maga a főisten is megittasult.

A  görög hagyományok mellett a perzsák szokásrendszerében ugyancsak helyet kapott. Amellett, hogy a házasélet szimbólumaként tartották számon, áldozati takaróikba is belefonták a vörös szálakat.