A zöldségfélék nagy részét legkésőbb ősz végén betakarítjuk, a konyhakerti ágyások télire kiürülnek, és a lágyszárú dísznövények nagy része is elveszíti díszítőértékét. Kevés tehát az olyan növény, amely felvidítja a hideg, esős, havas, jeges napokat. Ilyen ritka kincsek a díszítő hatású káposzatafélék, melyek ősztől tavaszig, a kétéves változatok pedig még a következő év nyarának első felében is szépen mutatnak. Nemcsak a kert, vagy cserépben a ház díszei lehetnek, hanem az asztalunkra is kerülhetnek.
valamint asztaldíszként is használhatjuk ezeket a mutatós növényeket.
Bár szinte valamennyi káposztaféle felhasználható dísznövényként is, erre a célra elsősorban a díszkáposzták alkalmasak. Fajtáikat a fejes káposztából, néhányukat a kelkáposztából vagy a két faj hibridjéből nemesítették, a természetben ilyen szépen díszítő formában nem találhatók meg. Környezeti igényeik azonban az alapfajoknak megfelelőek, és termesztésükhöz, előnevelésükhöz is jól használhatók a zöldségként használt káposzták termesztési módszerei.
A nevelésük során talán azt a legfontosabb szem előtt tartani, hogy
nehogy a levelek elszáradjanak, sérüljenek, kártevők vagy kórokozók támadásának legyenek kitéve. Szerencsére elmondható a növényekről, hogy viszonylag ellenállók, így nagy hibát nehéz elkövetni a nevelésüknél – már ha a sarokpontokat azért betartjuk.
A díszkáposzták elsősorban színes és/vagy érdekes alakú, szeldelt vagy fodros leveleikkel díszítenek, amihez általában kompakt, a második évben esetleg magasabb habitus társul. A színes (és több fajta esetében a szeldelt) levelek azonban nem kezdettől, fiatal korban alakulnak ki, a díszkáposztákat palántakorban és a kiültetést követően rövidebb-hosszabb ideig meg sem lehet nagyon különböztetni a zöldségként használt fajtáktól.
