A legtöbb fajtánál a díszes rész kialakulásához rövid nappalok és hűvös idő szükséges. Ahhoz azonban, hogy szépen kifejlődhessenek, először megfelelő méretű és egészséges „alsó“ zöld részt kell nevelnünk. Ehhez körülbelül olyan körülményeket kell teremtenünk nekik, mint a fogyasztásra termesztett növényeknek. Viszonylag jó szerkezetű, tápanyaggal jól ellátott talajra, konténeres vagy cserepes növények esetén tőzeges földkeverékre van szükség. Szerencsére
ami azonban nem jelenti azt, hogy fejtrágyaként egyszerre nagy trágyaadagokat adjunk.
A környezeti igények közül legkülönlegesebbnek azt tekinthetjük, hogy amikor már elérték a megfelelő méretet (fajtától függően 4-6, vagy 8-10 kifejlett zöld levél), a már említett, viszonylag alacsony, 6-13°C középhőmérsékletű időszak szükséges a „színesedéshez“.
Mindehhez a rövid nappalhossz mellett közepes fényellátottság is kell. Ez általában nem okoz gondot a hazai klímán, a szabadföldi körülményeink az őszi időszakban tökéletesnek tekinthetők, ha nyár közepi palántaneveléssel kezdjük a növények előnevelését. Így október elejétől vagy második felétől színesedő növényeink lesznek, melyek a varázslatos színekkel (fehéres világoszöld, sárgászöld, rózsaszín, lila, piros stb.) és levélalakokkal egész télen, majd a következő tavasszal is virítanak.
A palántanevelést június utolsó hetétől július közepéig érdemes elkezdeni, szabadföldi ágyban, a földbe vetve, vagy akár tálcában vagy tápkockában nevelve a növényeket. Egy négyzetméterre körülbelül 4 gramm magot vessünk, amiből 750-800 palántánk lehet. Kisebb mennyiséget akár cserépben is nevelhetünk. Csakúgy, mint az étkezési célra termesztett káposztaféléknél, 4-6 hetes palántanevelési időszakkal számoljunk.
