Ha a növények elérték a fejlettpalánta-méretet, választhatunk az ágyásba, végleges helyre ültetés vagy átmeneti továbbnevelés között.

Eszerint kiültethetjük ágyásba, kerti utak szegélyére (ahol esetleg télen is többet sétálunk), vagy cserépbe, konténerbe is. Ha elég nagy cserepet (legalább 20 cm átmérőjű) választunk, a növények egészen a felhasználásuk végéig maradhatnak az edényben, kisebb cserépbe ültetve pedig továbbnevelhetjük végleges kiültetésükig, vagy későbbi átcserepezésig. Így, ha a díszkáposzta végleges helyét még más növények foglalják el, egészen a beszínesedésig várhatunk a kiültetéssel.

mert kiszáradhatnak, ha nem megfelelően működik a gyökérzetük. Az előnevelésnek az is egy lehetséges módja, hogy a palántákat szabadföldi ágyásba ültetjük, és ősszel, amikor már szépen beszínesedtek, ásóval kiemeljük a töveket és nagyobb cserepekbe ültetjük. Ágyásba ültetve a térigényük 35 x 35, 40 x 40 cm, szoliter jellegük azonban nagyobb térállást is igényelhet. Sűrűbben ültetve nem érvényesül annyira a szépségük, és több fajta esetében túl kicsi maradhat a díszítő középső rész.

A tartós szépségért az első hónapokban és az őszi-téli, kora tavaszi periódos melegebb időszakaiban is egyenletes vízellátást, és megfelelő tápanyag-ellátottságot igényelnek, hogy az alsóbb, zöld levelek ne fonnyadjanak el és ne száradjanak le.

Az áttelelő növények esetében azonban majdnemhogy természetesnek tekinthető, ha tavasszal egy-két elöregedett alsó levelet már el kell távolítanunk.