A Kaliforniai Mandula Terméktanács által finanszírozott, a Frontiers in Nutrition tudományos folyóirat által közölt eredmények azt mutatták, hogy az olajos mag jelentős mértékben támogatta a regenerálódást, ezáltal pedig a teljesítményt. A kísérletben 25 fő enyhén elhízott középkorú nő és férfi futógépen produkált teljesítményét „támogatták” nyolc héten át napi 57 gramm nyers mandulával, és közben az izomkárosodást valamint -gyulladást vizsgáló vérjelzőteszteket (biomarker).

Mivel az csak egy szűk társadalmi csoportot (középkorú, alkalmanként sportoló, enyhén túlsúlyos, nem dohányzó) vizsgált, a kísérlet eredményeit nem lehet a teljes társadalomra vetíteni, de arra utal, hogy a fehérjében, értékes aminosavakban és telítetlen zsírsavakban gazdag olajos magot érdemes a sport kísérőjévé tenni. Hiszen

Továbbá a mandula kiváló vitaminforrás is, egy adag 77 mg magnéziumot, 210 mg káliumot, 7,27 mg E-vitamint és 4 g rostot tartalmaz, így valóban az egészséges nassolnivalók közé tartozik.

A mandulát egyébként már az ókorban fogyasztották, a mai Irán területén már hatezer évvel ezelőtt termesztették, de megjelent a görög mitológiában és a bibliában is. Görögországban kezdődött termesztésbe vonása és szelekciója. Jó szállíthatóságának, tárolhatóságának köszönhetően pedig már a XV. században eljutott a Balkánra és a mediterrán térségbe, majd később a XVII-XVIII. század folyamán Amerikába.

Sok helyütt luxuscikként tartották számon, közkedvelt ajándék volt. A rómaiak termékenységet serkentő hatást tulajdonítottak neki, a középkorra pedig a Földközi-tenger partvidékén szinte mindenhol termesztették.

Két fő alfaja alakult ki, az édes- és a keserű mandula. Előbbit fogyasztjuk, utóbbit hidrogén-cianid tartalma miatt inkább a gyógyszergyártás használja fel, de kis mértékben hasznosul a cukrászatban, mégpedig a marcipán egyik alapanyagaként. A keserű mandula fogyasztásával azonban a toxintartalma miatt óvatosnak kell lenni.