Ostoba ember ugyanis nem kezd el korlátot festeni a süllyedő hajón – tartja a mondás.

Százakat, ezreket is foglalkoztat már egy ideje a gondolat: ostobaság-e vagy sem nekifogni mostanában festeni azt a korlátot?! Pillanatnyilag a méhészeti ágazat a süllyedő hajó látszatát kelti. Miért? Ezt nem taglalom. Teszik ezt eleget tisztelt kollégák, méhésztársaim, nem is szeretek erről beszélgetni. A hivatásos rettegőket, világvége-jósokat, ha lehet, szeretem elkerülni. Inkább azokkal igyekszem kapcsolatot tartani, akik a méztermelésből próbálnak megélni, és keresik eme nagyszerű kihívásoknak kedvező időszak előrevivő lehetőségeit.

Nincsenek biztos jelei a hajónk süllyedésének, de a felszínen maradásának sem. Megpróbálok hát bízni, mint már sokszor, a negyvenéves méhészeti tapasztalatomban, következetessé­gemben, szorgalmamban. Nagy fejtörést okoz és kihívás az erre a helyzetre vonatkozó egyetlen lehetőség: csökkenteni a költségeket és a méhekkel töltött munkaórák számát, növelni a termelékenységet. Ha mindezt szerencsésen és hatékonyan meg tudjuk oldani, talán van esély a túlélésre. Ha nem, akkor nem sok esélyt látok! Nemhiába írtam az előbb a talán szót, mert ha megteszünk minden tőlünk telhetőt, még akkor sem biztos.