Jellemzőjük a késői kihajtás, ami manapság azért különösen fontos szempont és egyre nagyobb érték, mert enyhe télen idő előtt kihajtanak a korai fajok (idén február vége felé a mandula már szinte levirágzott és megkezdődött a kajszi virágzása is), és egy áprilisban érkező fagy kárt okozhat. A melegigényes, későn kihajtó növényeket ilyen veszély nem fenyegeti, így várhatóan a selyemvirágfa jelentősége megnő a változó klímában.
Őszi lombja és kérge is díszít
A selyemvirágfa jól tűri a metszést és ennek következtében kiválóan alakítható az alkalmazási területeknek megfelelően. Mérettől, növekedési típustól függően akár ágyásnövénynek, akár cserjecsoportnak, akár sorfának is felhasználható, a legváltozatosabb kertépítészeti elképzelések megvalósítására is alkalmas. Léteznek talajtakaró és ágyásrózsa méretű típusok, szoliter cserjeként használható, vagy cserjecsoportok kialakítására, valamint törzset nevelő, erős növekedésű sorfának való fajták.
Néhány fajta visszavágás után remontál.
A növény a hajtásokon virágzik.
Ez a tulajdonság tovább emeli a díszítőértékét, különösen a téli lombtalan időszakban. Egyes fajtáknak mutatós az őszi lombszíne, amely az aranysárgától a sötétbordóig változhat. A selyemvirágfa ültetésével olyan változatos esztétikai élmény teremthető a kertben, ami eddig más növényekkel nem volt elérhető.
