0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. szeptember 17.

Az ipari zöldségtermesztés égető kérdései

A nagymagvú zöldségfélék tavaly ígéretesen indultak, majd az egész ágazat fejre állt.

 A tanácskozás megnyitójában aztán arra hívta fel a figyelmet, hogy minden ezzel kapcsolatos korábbi álláspontunk homlokegyenest megváltozott, az előjeleknél a kedvező és a kedvezőtlen felcserélődött. A kérdés, hogy a jól induló és jó időjárást kifogó két nagymagvú zöldségféle, a zöldborsó és a csemegekukorica miért bukott meg 2023-ban, miért történtek azok a látványos árösszeomlások, amelyeknek tanúi lehettünk? Ez azért is szokatlan jelenség, mert

2021-ig afféle stabilitás jellemezte ezeket az ágazatokat, és a Covid, meg a többi válság szinte megreccsentette a derekát ennek a két növénynek.

A rendezvényen a házigazdák részéről Harsányi Endre rektorhelyettes arra mutatott rá, hogy a korábbi keresleti piac eltűnt, vevőket nemigen találni és kialakult egy kínálati piac, mert a fogyasztás visszaesett. Ennek hatására a feldolgozóipar pánikszerűen visszafogta magát, s most az érdekeltek nagy része azon töpreng, miként lehetne elfogadható megoldást találni. Stündl László dékán azáltal próbált reményt ébreszteni a kétségtelenül szép számú hallgatóságban, hogy rámutatott: a veszély általában megvilágítja az elmét, cselekvésre ösztönöz, igyekszik kiutat megtalálni. Ez egy olyan sokszereplős pálya, amelyben az egyetem is érdekelt lehet, és ezt vállalják is, hogy az oktatásban eleget tegyenek a rájuk háruló feladatoknak.

A zöldborsó esetében a friss piaci és az ipari felhasználást érdemes együtt és külön-külön is értelmezni.

Az adatokat Fröhlich András, a Seedplus Kft. ügyvezetője ismertette. A friss piacra szánt termelés ma 2 millió hektárt tesz ki, az ipari borsó pedig 260 ezer hektár, az egész földkerekségen. Ez utóbbinál meg kell jegyezni, hogy Európában az ipari borsó termesztésének van nagyobb súlya. Európában a borsónál a franciák, az ukránok, a spanyolok és az oroszok után a magyarok következnek, ha a vetésterület nagyságát nézzük, ám ennek a hitelessége meglehetősen kétséges. A kimutatás nekünk 15 ezer hektárt igazol vissza, no, ez az, amit a teremben senki el nem hitt. Ezt nem támasztják alá az olyan közvetett bizonyítékok, hogy mennyi lehet nálunk a zöldborsóvetőmag-forgalom és -felhasználás.

A további bontásban éppen ezért szerepel, hogy az apró szemű zöldborsó adja a termés 22 százalékát, a normál szemű pedig a 78 százalékát.

A felhasználás tekintetében nálunk a konzerv és a friss fogyasztású borsó között az arány fele-fele, azon belül is a fagyasztott zöldborsó aránya az utóbbi években folyamatosan növekedett. A hazai fogyasztásról konkrét adatot nem kaptunk, ellenben megtudhattuk, hogy az egy főre jutó zöldborsó Nagy-Britanniában a legnagyobb, ahol 3,1 kilogrammot tesz ki átlagosan. Jellemző, hogy ennek a 90 százaléka fagyasztott áru. A franciák a 2 kilogrammos átlagfogyasztással a világ második helyét foglalják el, aminek 70 százaléka egyébként konzervborsó. Az USA-ban az egy főre jutó zöldborsófogyasztás 1,4 kiló, ennek kétharmad része a fagyasztott. Németországban a fajlagos fogyasztás évente 0,7 kilogramm, fele-fele arányban konzerv- és friss borsó. Még egy fontos megállapítás, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ennek az évtizednek a végére Európában körülbelül 100 millió olyan ember fog élni, amelyik nem eszik húst, helyette növényi fehérje adja a tápláléka meghatározó részét.

Ipari zöldborsóból a feldolgozók évente 1,5 millió tonnát állítanak elő, s ebben benne szerepel az USA a maga 260 ezer hektáros zöldborsótermő-területével.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: