Az élelmiszerimporttól való szükségtelen vagy nagymértékű függés szálka a francia kormány és a gazdálkodók szemében.A gazdálkodók tavaszi tiltakozásának nyomására az „élelmiszer-szuverenitás” immár nemzeti jelentőségű kérdésként szerepel a jogszabályokban, és a kormány vállalta, hogy ágazatonként feltérképezi az önellátást. A cél a súlyos deficittel küzdő ágazatok akcióterveinek kidolgozása és az importfüggőség csökkentése. Az első jelentés a múlt hónapban jelent meg, statisztikai adatokkal és számokkal.
A jelentés készítői arra is felhívják a figyelmet, hogy a kereskedelmi mérleg „általában hiányt mutat a feldolgozott termékek esetében, kivéve a tejtermékeket”, az élelmiszertermelés számos ágazatában gyenge ipari bázis miatt. Ez a függőség még egyértelműbb a műtrágyák esetében. Franciaország a műtrágyák több mint 80%-át importálja, nagy részét az Európai Unión kívüli országokból, ami kettős függőséget teremt: a harmadik országoktól és a fosszilis tüzelőanyagoktól – áll a tanulmányban.
A szuverenitást az önellátásban is mérik. A jelentés megjegyzi, hogy Franciaország 19 ágazatban önellátó, amelyek a teljes fogyasztás 76%-át teszik ki. Ide tartoznak a strukturális többlettel rendelkező ágazatok, mint például a gabona-, bor- és szeszesital-, cukor- és tejtermékek. Hat ágazat, például a baromfi, a durumbúza és a burgonya, jó önellátással rendelkezett, de ez a visszaesés a belföldi fogyasztás növekedése és/vagy a helyi termelés csökkenése miatt tapasztalható. Végül hat másik élelmiszerkategória függ az importtól. Ide tartoznak a gyümölcsök és zöldségek, a fehérjenövények és a kapcsolódó termékek. Cselekvési tervek állnak rendelkezésre az önellátóbbá válás érdekében.
A kormány meggyőződése, hogy a gazdálkodóknak jó jövedelmet kell biztosítani, hogy a mezőgazdaság vonzó maradjon a termelés és az innováció számára, és a versenyképesség helyreállítását szorgalmazza.
A kihívás négyszeres: egyrészt növelni kell az önellátást a legalacsonyabb önellátással rendelkező ágazatokban, a termelés áthelyezésével vagy a fogyasztói igények változásaihoz való igazításával, de a hazai feldolgozás korszerűsítésével is. Másodszor, korlátozni kell a termeléshez nélkülözhetetlen upstream inputoktól való függést, különösen a növényi fehérjék és az ásványi nitrogén tekintetében. Harmadszor, fontos javítani a mezőgazdasági vállalkozások ellenálló képességét gazdasági erejük megerősítésével és a jövőbeli éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással. Végül figyelmet kell fordítani a mezőgazdaságból származó, nem élelmiszer jellegű növények hasznosítására és értékesítésére.
