A méhanyák műszeres termékenyítésének múltja
„Tudomásom szerint az első kísérlet méhanyák mesterséges termékenyítésére úgy történt, hogy Francois Huber 1814-ben egy kis ecsettel spermát juttatott a méhanya hüvelynyílására. Erőfeszítései nem jártak sikerrel” – írja IFJ. Harry H. Laidlaw 1977-ben megjelent, Instrumental Insemination of Honey Bee Queens című képes leírásában.
1883-ban és 1886-ban már egyfajta fecskendővel próbálták meg bejuttatni a spermát (Wankler és McLain), de még 1920-ban is eredménytelennek bizonyult az erre irányuló igyekezet (Bishop).
Az eljárás modern technológiájának kidolgozása a Cornell Egyetemen dolgozó Dr. Loyd R. Watson nevéhez fűződik (1. kép).
Már 1927-ben mikrofecskendőt alkalmazott a sperma bejuttatására, az anyát pedig selyemfonalak segítségével egy fadarabhoz erősítve, különböző kezelőeszközökkel manipulálta, altatás nélkül. A fullánk struktúráját egy kézi segédeszközzel mozdította ki helyéről, hogy hozzáférhetővé tegye a méhanya ivarszervét.
Azt viszont csak 1944-ben fedezte fel Laidlaw, hogy termékenyítéskor a spermát a méhanya hüvelyében található, visszacsapó szelepként működő billentyű (valvefold) mögé kell juttatni, és végül ez tette lehetővé, hogy a termékenyítés során megfelelő mennyiségű sperma megfelelő módon juthasson közvetlenül a méhanya petevezetékébe.
