A régi kombinált koronák tetejezése vagy az ágak letörése után képződött függőleges állású vízhajtások szépen berakódnak bokrétás nyársakkal és terméssel, ha nem vágták vissza őket, és nem voltak beárnyékolva. Gyerekkorom fára mászós cseresznyeszedési emlékei között még ma is megmaradt, milyen gyorsan lehetett ezekről egy-egy vödör cseresznyét szedni, ha felmerészkedtünk a fa tetejébe. Feltehetően ezek a megfigyelések vezettek a mai divatos KGB vagy UFO koronaformák kialakításához, legalábbis így hallottam amerikai kollégáktól, akik a fejlesztésben részt vettek.

A titokzatos hangzású betűszavak pedig inkább a humorérzékükről tanúskodnak, sem titkosszolgálatok, sem földönkívüli erők nem működtek közre a korona nevelésében. Egyszerűen csak annyit tettek, hogy ezeket a függőleges vízhajtásokat lehozták talajközelbe, hogy földről szedhető fákat alakítsanak ki.

Nem repülő csészealj

Az első próbálkozásokat még a múlt század kilencvenes éveiben láttam, Gregory Lang professzor akkoriban a Washington Állami Egyetem munkatársaként mutatta az első fákat, ahol a függőleges termőgallyakon bokrétás nyársak voltak a termőrészek (1. kép). Azok a fák a törzsből két oldalra lehajlított kordonkarból álltak, amelyeken 20-30 cm távolságban függőleges hajtásokat, termőgallyakat neveltek (2. kép).