0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 24.

Kertészeti termesztés Francia Polinéziában

A természetföldrajzi adottságok elsősorban a kertészeti termesztés bővítésére, fejlesztésére adnak lehetőséget Francia Polinéziában.
polinéziai tangazdaság papaya
Érésben lévő papaya a tangazdaságban – amelyet egyébként a szigetet fölkereső turisták szabadon látogathatnak

A tangazdaság fő profilja a növénytermesztés, a húsz hektárból pillanatnyilag tizennégyet művelnek.

Elsősorban a gyümölcskultúrák (banán, kókusz, papaya, szúrszop, karambola, guáva) vannak többségben részben agráredészeti rendszerben, de hajtatnak zöldségeket, termesztenek dísznövényeket (például vágott flamingóvirágot), és üzemeltetnek egy sertéstelepet, ahol tenyészállat-előállítás is van. A sertéstelepnek köszönhetően a szerves trágya meghatározó szerepet tölt be a növénytermesztés tápanyag-gazdálkodásában.

Az intézményt felügyelő francia mezőgazdasági minisztérium hosszú évek óta érvényes elvárása értelmében a biogazdálkodás szempontrendszere szerint dolgoznak, az agro-ökológiai eljárásokra alapozva, ami alól egyedül a – vetésforgóval együtt – három hektárt igénylő ananászültetvény a kivétel, ugyanis ebben a kultúrában a gyomirtás kizárólag mechanikai eljárásokkal nem oldható meg, szükség van kemikáliákra. Az ananász ideális esetben két, „jóindulattal” legföljebb négy évig tartható ugyanazon a területen, ezért a tangazdaságban egyszerre csak egy hektáron van beállt állomány. A gazdálkodók egy része azonban akár tíz évig sem vált területet. Nem mellesleg Moorea a polinéziai ananásztermesztés fellegvára.

A gazdaság a termeléstől a földolgozáson át az értékesítésig a teljes értékláncot lefedi, aminek részben pedagógiai, részben gazdasági okai vannak. A termékek legnagyobb részét ugyanis az iskolában kialakított, a nagyközönség (és főleg a turisták) számára is nyitott üzletben értékesítik, ennek köszönhetően a hozzáadott érték jelentős része az intézménynél marad.

A friss zöldség és gyümölcs értékesítése csak kis része a boltnak, egyebek között sokféle, a tanüzemben készülő lekvárt is kínálnak, például Polinézia egyik emblematikus virágából, a tiaréből készültet is. A legnagyobb mennyiségben azonban az iskola kantinja veszi föl a termést, hiszen hét közben akár 300 gyerek és a tantestület is helyben étkezik. Ha a kantin fölhasználását és a bolt értékesítési kapacitását meghaladó mennyiség terem valamiből, azt a szigeten működő szállodáknak, üzleteknek adják el.

A növénytermesztés – ami a tangazdaságban gyakorlatilag kizárólag zöldség- és gyümölcstermesztést takar – föltételrendszere rendkívül összetett, ugyanis a gazdaság egy valamikori vulkán beszakadt kráterének belsejében található, ahol az egész szigeten a legtöbb csapadék hullik, évente mintegy 2600 milliméter.

A hőmérséklet nappal rendszerint 30-32 °C, sőt még magasabb, éjszaka pedig ritkán esik 24 °C alá. Ebből következik, hogy minden rendkívül gyorsan nő, a gyomokat szinte lehetetlen kordában tartani. Ugyanakkor hihetetlenül nagy a biodiverzitás, ami rendkívül hasznos a biológiai védekezésben, a nagyon sajátos ökoszisztéma miatt azonban az ott működő agrotechnikai eljárásokat nem lehet változatlan formában más szigeteken alkalmazni, különösen az atollokon nem.

A Syntropique parcella polinéziában
A Syntropique parcella

A termékpaletta nagy részét az Európában is termesztett zöldségfajok teszik ki, bár a paradicsom termesztése elsősorban növényegészségügyi szempontból rendkívül nehéz, a gyógy- és fűszernövényeké egyszerűbb. A kártevők közül a madarak – és a Polinéziában mindenütt kivadultan (még a főváros, Papeete utcáin is) élő, kistermetű, délkelet-ázsiai származású tyúkok – okozzák a legnagyobb kiesést, így a zöldségeket szinte csak háló alatt lehet termelni.

Szigorú vetésváltás

A zöldségtermesztéshez szükséges, sajnos igen drága biovetőmag tajvani, kisebb része egyebek között francia (pl. Vilmorin). A növényházakban a zöldséget talajon termesztik, de igyekeznek minél kevesebb talajműveléssel dolgozni, a csepegtető öntözést pedig azért is részesítik előnyben, mert így minimálisra csökkenthető annak a veszélye, hogy kórokozók kerülnek a növények levélzetére.

A minél nagyobb arányú szervesanyag-fölhalmozódás érdekében az ágyásokat mindig ugyanazon a helyen alakítják ki, ám rendkívül komolyan veszik az okszerű vetésváltást, a fajok egymásutániságát.
Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: