■ Bélflóra-egyensúlyeltolódás
Magyarázat: Egy 2002-es tanulmány a lovak bél-mikrobiomjának állapota és a lóasztma összefüggéseit vizsgálta. A bél-tüdő kapcsolat elemzése során azt szűrték le, hogy az asztmás lovak bél-mikrobiótája, azaz a bélflóra egyensúlya nem ugyanúgy alkalmazkodik az étrend és a környezet változásaihoz, mint az egészséges lovaké.
Megoldás: A bélflóra egyensúlyát támogató (elsősorban nagy rosttartalmú) takarmányok etetése, a bélflóra egyensúlyának eltolódását (diszbiózist) és a bélcsatorna savasodását előidéző takarmányok kerülése, valamint a stressz csökkentése.
■ Fájdalom
Magyarázat: A fájdalom az állat számára stressz, és mint ilyen, emeli a pulzust és a légzésszámot. Sok esetben tapasztaltuk, hogy a hirtelen fellépő, erős fájdalommal járó betegségek (pl. patatályog, húgykő, gyomorfekély, ízületi vagy foggyulladás) miatt az egyébként tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató asztmás ló – a nagy fájdalomtól – befullad.
Megoldás: Hirtelen fellépő nehezített vagy szapora légzés esetén nagyon fontos a fájdalomjelek kutatása, illetve az esetleges nagy fájdalommal járó betegség állatorvosi kivizsgálása.
Tipp: Fontosak a rendszeresen elvégzett szűrővizsgálatok (pl. fogászat legkésőbb ötéves kortól évente, időskorban félévente).
■ Elhízás
Magyarázat: A különböző mértékben elhízott lovak gyakran érintettek asztmában, illetve az elhízás hozzájárulhat a köhögés súlyosbodásához. Ehhez köze lehet a zsírszövet hormonális aktivitásának, amely felerősíti a testszerte kialakuló gyulladásos folyamatokat.
Megoldás: Súlykontroll, diéta, mozgatás.
Lóasztmára utaló jelek
Kizárólag az állatorvos tud pontos diagnózist felállítani a kórelőzmények és a jellegzetes klinikai vizsgálati eredmények alapján.
Ehhez mindenképpen javasolt állatorvosi műszeres vizsgálat. Eleinte a problémát csak légzésfunkciós vizsgálattal lehet kimutatni, de ahogy a betegség súlyosbodik, egyre látványosabb a légzészavar. Hasonló tünetekkel járhatnak más oktanú, más kezelést igénylő betegségek, amelyek csak differenciáldiagnózissal különíthetők el.
Az állatorvos a fizikális vizsgálat részeként a légcső feletti hallgatódzás során légzési zörejeket hallhat. A mellkas/tüdők feletti hallgatódzás felvilágosítást adhat a tüdő légtartalmáról, a tüdő állapotáról és a hörgőkben lévő váladékról. A tüdők felett fonendoszkóppal vizsgálódva a levegő be- és kiáramlásakor keletkező rezgések által létrehozott légzési hang hallható. Az állatorvos hallhatja az elhúzódó (néha kétfázisú) kilégzési fázist, a sípoló légzést (szűkült kis légutak) és reccsenéshez hasonlatos zörejeket. Bizonyos esetekben viszonylag nehéz a normálistól eltérő légzési hangokat meghallani, így ez nem biztos módszer a diagnózis felállításához.
A krónikus gyulladásos légúti betegségek klinikai tüneteinek megjelenése és erőssége függ a korábban és az aktuálisan belélegzett por mennyiségétől és összetételétől. Provokáló por hiányában az asztmás lovak légzésfunkciója normálisnak tűnhet. A betegség súlyossága a betegség kezelésének megkezdése előtt jobban értékelhető, mert azoknál a lovaknál, amelyek jól reagálnak a kezelésre, kevés tünet van jelen. Ezzel egyesek az adásvételnél előszeretettel visszaélnek.
A lóasztma enyhe formája gyakran tünetmentes, legfeljebb az tűnik fel, hogy romlik a teljesítmény. A közepesen súlyos asztma esetén a ló nyugalomban gyakran tünetmentesnek tűnik, provokáló tényezők hatására viszont jelentősen és gyorsan súlyosbodhatnak a tünetek, amelyek azonban megfelelő kezeléssel átmenetileg megszűnhetnek.