Ezzel szemben a fenntartó kezelésben kiváló kiegészítő és támogató szerepük lehet az illóolajoknak. A szűk térben, közvetve alkalmazott inhalálás (pl. széna alá cseppentve) biztonságosabbnak tűnik, mint az inhalátorba helyezett illóolaj, de egyes lovak az utóbbi eljárást is tolerálják / jól reagálnak rá. Az illóolajok legbiztonságosabb bevitele valószínűleg a fitoterápia, amelynek során az illóolaj-tartalmú gyógynövényeket (pl. kakukkfű, ánizs) eredeti formájukban fogyasztják el a lovak. Hasonlóan biztonságosnak tűnik az illóolaj-tartalmú készítmények (pl. oldatok, szirupok, mézek) etetése, de ilyen lehet a kenőcsök külsőleges alkalmazása is: ilyenkor az illékony vegyületek ún. távolhatása érvényesül, vagyis a bőrön vagy más nyálkahártyán át felszívódva jutnak el a vérárammal a tüdőbe. Az emésztőrendszerből felszívódott illóolaj-komponensek jelentős része a légutakon keresztül választódik ki és ott fejti ki hatását.
Sóterápia
A nedves sóterápia során a sót vízhez adják, majd az így kapott sóoldatot inhalálás, párologtatás vagy sós vízzel történő öblögetés során alkalmazzák. Ezzel szemben a száraz sóterápiánál a só nem kerül kapcsolatba a vízzel, hanem önmagában alkalmazzák. A haloterápiás kezeléseknek – amelyek során sós levegőt lélegez be a páciens – több típusuk ismert: a passzív sószobák (sótömbökből álló falak, só a földre szórva); a szűk, zárt térben levegőbe porlasztott só, valamint az inhalátoron keresztül közvetlenül a ló tüdejébe (nyálkahártyára) juttatott „száraz só”.
A sónak számos jótékony hatása lehet a légzőszervekre: enyhe helyi fertőtlenítő, váladékoldó és gyulladáscsökkentő hatású. A belélegezett apró sórészecskék a légutak nyálkahártyájára tapadva enyhén irritáló és szárító hatás kifejtésével befolyásolják az ozmotikus folyamatokat, amelynek hatására a nyálkahártyából folyadék („víz”) szabadul fel. A sűrűn folyó, ragacsos, letapadt váladék cseppfolyósodik és a csillók segítségével könnyebben távozik (emiatt köhöghet a ló a kezelést követően). A letapadt váladék gyakran látványosan kiürül és a szabaddá vált légutak az asztmás lovak jelentős állapotjavulásával járnak.
Tudományos vizsgálatok szerint a sóoldatokkal történő inhalációnak nincs különösebb hatása a krónikusan beteg lovak tüdejére, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy megfelelő inhalációval jó váladékoldó hatás érhető el, ami sok esetben jelentősen javítja az állatok életminőségét.
Figyelem! Száraz, irritált légutakban vagy ha a nyálkahártya állapota nem kielégítő, a tüdőbe porlasztott só további irritációt és állapotromlást okozhat (lemarja a nyálkahártyát: a nyílt sebre szórt sóhoz hasonlóan égető érzést okoz). Emiatt minden esetben előzetes bronchoszkópos vizsgálat és az állatorvos véleményének kikérése javasolt.
Otthon barkácsolt készülékek is beválhatnak, de biztonságosságuk és hatékonyságuk megkérdőjelezhető, ezért alkalmazásuk nem javasolt. A kezelések közötti regenerációs időszakok (pl. minimum egy hét a két kezelés között) és a sószemcsék mérete (pl. porlasztott), valamint a só koncentrációja is döntő hatású lehet a terápia és a mellékhatások tekintetében.
Schüssler-sók
Homeopátiás szerek, amelyeket kis mennyiségben alkalmaznak a szervezet bizonyos ásványi anyagainak pótlására (a Schüssler-sók hatásmechanizmusa vitatott és nem mindenki fogadja el azok hatékonyságát). Az alábbiakat javasolják asztmásoknak: Kalium sulfuricum, Calcium sulfuricum, Kalium bromatum, Zincum chloratum, Cuprum arsenicum, Arsenicum iodatum.
Menedzsment
A tünetmentesség eléréséhez és fenntartásához alapvetően a tartástechnológia megváltoztatása a cél, amelyhez a légúti gyulladást kiváltó és fenntartó inhalációs porforrások beazonosítása és lehetőség szerinti kiiktatása szükséges.
Széna
•A széna alapvetően poros és akkor is penészes, ha az szabad szemmel nem látszik. A penészgombák különösen nagy számban a láthatóan penészes szénában fordulnak elő, de ugyanilyen típusú penészgombák vannak jelen a jó minőségűnek látszó szénában is.