•A széna locsolható, áztatható (tápanyagvesztés!), de a penészgombák mérgező anyagcsere-termékeinek (mikotoxinok) és spóráinak jelenléte ettől nem szűnik meg, legfeljebb a levegővel a légutakba jutó allergén porösszetevők aktivitása csökken.
•Súlyos eseteknél a szénát nedvesítés és locsolás helyett gőzölik (vásárolható e célra speciális berendezés vagy otthon előállítható egy kuka és egy tapétagőzölő segítségével).
•A hagyományos, szálas széna alternatívája a szénapellet, amely teljes értékű takarmány, azonban viszonylag magas ára korlátozza az elterjedését.
•A körbálában etetett széna semmiképpen nem javasolt légzőszervi panaszos lovaknak. Előállítása és tárolása során nagyon nagy eséllyel lesz penészes és poros. Etetése mindenképpen kerülendő, különösen evéslassító szénaháló nélkül, mert a lovak háló nélkül gyakran belefúrják az orrukat és a fejüket. A körbálából etetés a kezelés sikertelenségének egyik fontos lehetséges oka a legelőn tartott lovaknál.
•Megelőzés (!) céljából a szénát közvetlenül az etetés előtt 30 perccel vízbe lehet áztatni (teljes alámerítéssel, pl. műanyag szénahálóban), és csöpögő nedvesen lehet etetni. Az el nem fogyasztott nedves szénát 2-3 órán belül el kell távolítani a ló közeléből (az áztatás – különösen meleg időben – elősegíti a penészesedést).
•A szénát fedett helyen kell tárolni, ezen túl a fedett, jól szellőző szín sokkal jobb, mint a takarófólia. A földön (nem betonon) tárolás során alulról is szellőzést kell biztosítani (raklapokra vagy gumiabroncsokra helyezéssel).
•A szénát és a szalmát nem szabad a lovak közelében tárolni, főleg nem a lovakkal egy légtérben (a padlásról nagy porozással ledobált széna/szalma biztosíték a légzőszervi allergia gyors kialakulására). •Hibás gyakorlat a kehes lovakat olyan lovakkal együtt tartani, amelyek poros szénát esznek. A por is átszállhat, illetve a kehes ló is igyekezni fog hozzáférni a szénához.
•Ne etessenek más lovakat ugyanazon a legelőn poros vagy penészes szénával.
•Az asztmás lovakra hatással lehet a széna, a szalma és a száradó trágyakupacok közelsége.
•Rossz testkondíciójú asztmás lovaknak a széna áztatása mellett olajokkal javasolt pótolni a kalóriát.
Tartásmód, levegőminőség
•Amennyiben az istállóhoz kapcsolódik a légzőszervi panasz, ideális esetben a lovak 0/24 órában legelőn tartása javasolt (széna helyett minél több legeléssel).
•A legelőhöz kapcsolódó lóasztmás lovaknál a téli hónapok kivételével célszerű kerülni a legelőre jutást, de őket is jól szellőző, tiszta helyen kell tartani.
•Minden típusú lóasztma esetében előfordulhat olyan mértékű állapotjavulás, ami miatt a lovak egy idő elteltével bizonyos fokig tolerálják a korábban megbetegítőnek számító környezetet is.
•Kompromisszumot jelent a ridegtartás jó állapotú, nem poros karámokban, megfelelő takarmánnyal (ha egyszer már elkezdődött a betegség, minden por súlyosbítja az asztmás lovak állapotát).
•A ridegtartásban a különösen hideg időjárás ellen védelmet nyújthat egy beálló és a mélyalom (nem szalmával).
•A forgalmas út közelsége vagy mezőgazdasági forgalomnak való kitettség esetén a járművek kipufogógáza súlyosbító tényező lehet.
•Egyes lovaknál már a felül állandóan nyitott, jól szellőző angolboxos tartás is elegendő.
•A jó szellőzés nem egyenlő a huzattal – utóbbi megfázást is okozhat.
•Az elszívó ventilátorok ritkán hasznosak, sőt akár még súlyosbíthatják is a helyzetet. Nem szabad a megfelelő szellőztetés ürügyeként ilyeneket használni.
•A lónak ne legyen kapcsolata nedves, poros, rosszul szellőző helyiségekkel!
•A pókhálók elégtelen szellőzést jeleznek.
•A beltéri környezetet rutinszerűen a lehető legpormentesebbé kell tenni.
•Ne végezzenek ott takarítást, almolást, lópucolást, szénaetetést, ahol asztmás lovak tartózkodnak (a tisztítási műveletek előtt vigyék ki a lovat)!
•A lóistállót és a karámokat nem szabad poros pályák és arénák közelében elhelyezni.
