0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 14.

Csitkenye: az erdő aranya

Egykor a paraszti háztartások fontos téli C-vitamin-forrása volt, ma jobbára filteres teaként közismert. Pedig nincs is finomabb a hecsedlibe mártogatott farsangi fánknál, vagy a tejföllel behabart, pirított napraforgóval kínált csitkenyelevesnél.

Az erdőszélek jellegzetes cserjéjének bogyója a szépségiparnak és a természetgyógyászatnak is fontos alapanyaga. Számos gyógyhatása ismert. csitkenye

csitkenye csipkebogyó
Fotó: Csatlós Norbert

Csipke, csitkenye, hecsedli, hecserli, hecse(m)pecs, seggvakaró, bicske – valószínűleg kevés olyan növényünk van, amelynek ilyen sokféle elnevezése ismert a népnyelvben. De nemcsak a tájegységenként eltérő neve változatos, hanem bogyójának felhasználása is. A csipkebokor égőpiros álterméséből készült lekvárt, szörpöt bizonyára többen ismerik, szeretik és a csitkenyeteát is szívesen kortyolgatják.

A csipkebogyót gasztronómiai élvezeti értéke mellett jótékony élettani hatása miatt is érdemes fogyasztani. Az elmúlt évtizedekben ez a szinte mindenütt megtalálható növény – érdemtelenül – a háttérbe szorult, aminek egyetlen magyarázata csak az lehet, hogy a bogyók feldolgozása rendkívül időigényes.

Egy kis vasi falu, Nemescsó hagyományőrző egyesülete 10 éve célul tűzte ki, hogy nem engedi feledésbe merülni a régi jó dolgokat. A Tézsula, mert így hívják őket, nem csak komoly helytörténeti gyűjteményt gondoz, a tagok állandó szereplői a térség meghatározó gasztronómiai fesztiváljainak is. A csipkebogyóból lekvárt, pálinkát, ágyaspálinkát, bort, borecetet, likőrt, szörpöt, legújabban levest készítenek, hamarosan pedig egy mandulás csitkenyecukorkával állnak elő.

csitkenye csipkebogyó lekvár készítés
Fotó: Csatlós Norbert

A falu tűzoltószertára melletti egyesületi helyiségben, a szépen megterített asztalon láthatjuk az ízlésesen csomagolt csipkebogyó-készítményeket, miközben az egyesület tagjai a gyakorlatban is beavatnak minket a lekvár- és leveskészítés rejtelmeibe. Mayer Tiborné Irén, a Tézsula elnöke és szóvivője szerint a csitkenye feldolgozása igazi közösségi esemény, egy kisebb adag is legalább négy óra munkát igényel. Együtt gyűjtik be a környéken a bogyókat, aztán késsel levágják a két végét. Lekvárnak és szörpnek addig főzik, mint a babot, majd először paradicsompasszírozón, később szőrszitán nyomják át, hiszen sem héj, sem aszmag (ezek a tulajdonképpeni termések), sőt az azt körülölelő rengeteg szőr sem kerülhet bele a kevés cukorral ízesített masszába. Persze a szűrőkön fennmaradt anyag sem megy veszendőbe, cefre, majd pálinka lesz belőle.

csitkenye csipkebogyó lekvár készítés
Fotó: Csatlós Norbert
A vadrózsa pirosló áltermését érdemes már szeptember végétől begyűjteni, ugyanis, ha megfagy, sokkal nehezebb vele dolgozni, és a vitamintartalma is csökken.

Régen a szegények eledele és gyógyszere volt a csipkebogyó. Akkor szedték, mikor a földeken a mezőgazdasági munkákat már befejezték, és főként azok gyűjtötték, akiknek nem volt saját gyümölcsfájuk. Egy-két kanál lekvár vagy a csipketea hatásos immunerősítő volt.

fánk sütés élelmiszer
Fotó: Csatlós Norbert

Nem véletlenül nevezik a csipkebogyót az erdő aranyának, veszi át a szót Mayer Diána, aki édesanyja egyesületi hagyományőrző munkájában kozmetikusként és természetgyógyász-fitoterapeutaként vesz részt. A csitkenye nagyon sok aszkorbinsavat (C-vitamin) tartalmaz, emellett pektinekben, szerves savakban, flavonoidokban, A-, B-, K-, P-, E-vitaminokban is bővelkedik. Fokozza a szervezet ellenálló képességét, gyulladásgátló, enyhe vízhajtó, érfalvédő hatású, csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást, enyhíti a köszvény tüneteit, főzete oldja a húgy- és vesekövet.

A kozmetikai felhasználhatósága ugyancsak nagyon sokrétű. A gyulladt bőrt szépen regenerálja, serkenti a kollagéntermelést, az időskori májfoltot halványítja, olaja ránctalantó hatású.

Élvezeti és gyógyteát is lehet belőle készíteni. Ilyenkor 2 teáskanálnyi csipkebogyóhúst 2-3 dl hideg vízben áztatunk 8-10 órán keresztül. Ha 40 °C fölé melegítjük, elveszíti a vitamintartalmát. A tea nagyon finom, főleg mézzel és citrommal ízesítve, így gyermekek is szívesen fogyasztják.

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: