Ott van a feldolgozás is, ami szintén nem kevés munkát ad Matus Ferencnének.
– Alap, hogy semmit nem dobok ki, mindent hasznosítok. Tavaly ősszel például céklát ültettem, amit kétszer leevett a vad, harmadszor pedig ki sem kelt. Idén jó sűrűre vetettem el, olyannyira, hogy ritkítani kell. Kihúzkodtam a felesleget, de az apró – mondhatom legapróbb – céklákat sem dobtam ki. Már ott sorakoznak az üvegekben, s tudom, hogy elfogy. A másik a káposzta, ami a birtokon nem annyira szereti a helyet, a talaj miatt. Ez azonban soha nem veszi el a kedvem attól, hogy termeljem. A napokban elültettem 162 palántát, ebből reményeim szerint lesz annyi, hogy savanyítani is tudjak.
Amúgy a feldolgozás nem kevés munkát jelent, s helyet igényel. Mondják is a családban, hogy már a présházat is teljesen elfoglaltam, mindenütt üvegek vannak. A fiam már fém hordókat vett, azért, hogy nekem több helyem legyen. De nem titkolom, jó nézni, ahogy az üvegek sorakoznak, s az ember tudja, hogy a saját munkája által kerültek oda. A tartalmukkal kapcsolatosan pedig nem lehet kifogás, hiszen olyan helyen termettek, s olyan odafigyeléssel készültek, ami minőséget jelent.
Matus Ferencné azt mondja, a birtok, a munka nem más, mint egy nagy, végtelen szerelem.
– A titok? Imádni kell a földet, azt a munkát, amit az ember végez. S nem kényszerből, hanem valódi kedvtelésből, szeretettel. Van egy mondás, miszerint a gazda szeme hizlalja a disznót. Nos, ez a növényekkel is így van. Amikor végignézek a területen, vagy csak egy ágyáson, boldogságot érzek, ezt nem is tudom más szóval kifejezni. A héten egy napra elmentem Dunaújvárosba, az egész napomat ott töltöttem.
Egy napot voltam távol, mégis, fontos volt ez nekem. Szóval, szerelem ez a javából, amikor az ember látja, hogy a kemény, fárasztó munkájának zöldségei, gyümölcsei beérnek.
Ha nagy mértékben már nem is tudja növelni a terményei számát Matus Ferencné, tervei természetesen vannak a jövőre nézve.
– Amit jelenleg is termelek, azok a jövőben is ott sorakoznak majd az ágyásokban. Amit nagyon szeretnék, az a khaki szilva, jó lenne, ha meghonosodna a birtokon. Aztán foglalkozni kell a gyümölcsfákkal. Én nagy famentő vagyok, amit meg lehet tenni, megteszek, hogy ne kelljen kivágni egyet sem. Sajnos azonban az évtizedekkel ezelőtti telepítésből néhány már nem menthető, helyettük újakat kell ültetni.
Ahogy minden más, ez is adja a szépségét.
A szerző felvételei
Ez is érdekelheti:
Kertészkedés, mint sport – évekkel hosszabbíthatja meg az életet
