– Az őszi árpánál és őszi búzánál a költségek március 20-ig nagyrészt jelentkeznek, ez mifelénk hektáronként körülbelül 200 ezer forintot tesz ki. Ebben benne van a vetés, a műtrágyázás, az őszi és tél végi növényvédelem, a gázolaj, a munkabér és más egyéb is. Idén az derült ki, hogy ez a 200 ezer forint nem fedezi azokat a költségeket, amelyeket egy elvárható hozam érdekében ráfordítottunk az őszi árpára és őszi búzára. Az egyes gazdák a betakarításkor dönthetnek a terményük sorsáról, eladják vagy nem adják. Nekünk meghatározó az állattenyésztésünk, az árbevételünk 70 százaléka abból származik, ezért nyilvánvaló, hogy mi vásárolunk őszi árpát, őszi búzát, de szénát is. Ebben a helyzetben vennünk kell, mert a számunkra szükséges 12 ezer tonna szemes takarmányt a saját termőterületen nem tudjuk előállítani. A tejelő szarvasmarha-létszámunk 2050, azon felül a sertéságazatban 1050 kocát és annak szaporulatát tartjuk, tehát kell a biztos takarmány. Az sem mindegy, hogy milyen áron tudjuk beszerezni, azoknak a földhasználóknak és földtulajdonosoknak, akiknek mi szolgáltatunk, a felvásárláskor egy kicsivel többet adunk a terményért.
A felvásárlási árak nem mondom, hogy zuhantak, de elég nagyot estek vissza, amit pedig mi vásárolunk meg a termeléshez, azok csak nagyon óvatosan lettek olcsóbbak. Ennek következtében az őszi árpánál, dacára a hektáronkénti 6,35 tonnás hozamnak, nem mutatható ki semmiféle jövedelem. Ugyanis az őszi árpáért tonnánként mifelénk 55 400 forintot ígérgetnek, ez pedig nem elég ahhoz, hogy jövedelem képződjék. Az őszi búzánál egy évtizedek óta nem tapasztalt helyzet tanúi vagyunk, ugyanis a takarmány és az étkezési búza értékesítési ára között tonnánként 10 ezer forint a különbség. Az étkezési búzáért 65-75 ezer forintot kínálnak a vevők tonnánként, most úgy látjuk, hogy gond van a fehérjetartalmával, viszont a hektolitertömege, ami körülbelül 80 körüli, elfogadható.
– Érdekes dolog a csapadék, meg az átlag. Az év első felében összesen 260 millimétert mértünk saját magunknak, ami azért csalóka, mert januártól áprilisig szinte alig kaptunk valamit, s ez nagyon erősen rányomta a bélyegét az elért hozamra. Szakmailag úgy ítéljük meg, hogy egységnyi területen kevés volt a kalászszám, a kalászokban kevés volt a szem. A búza ebben az évben nem nagyon bokrosodott, és a legjobb fajták úgy 6 tonna körül adtak hektáronként. Most számunkra itt a kérdés, ezen az őszön melyik fajtának szavazzunk bizalmat. Be kell látnunk, hogy a szaktudás csak az egyik nélkülözhetetlen feltétele az eredményes termesztésnek, a másik fontos fele az időjárástól függ, tehát tőlünk független.
Az állattenyésztésünk takarmánybázisát nem kockáztathatjuk azzal, hogy egy-két termesztéstechnológiai részt elhagyunk, hátha úgy is jó lesz.
– Furcsa dologra lettünk ebben az évben figyelmesek, mert az árpa tisztább volt, mint az őszi búza. A tisztítási veszteség az őszi árpa esetében 2,15 százalék, míg az őszi búzánál 3,1 százalékot tett ki. Az okát inkább csak keresgéljük, láttuk, hogy a táblán belül kialakultak különböző foltok, s annak hatására nagyok az eltérések a búza fehérjetartalmánál is. A minőség alapján az étkezési búzát el tudjuk adni, úgy számoljuk, hogy 800 tonna mehet valamilyen vevőnek. Az összesen megtermett 2000 tonna búzából még a vetőmagot is elő kell állítanunk, nagyon erőteljesen tendálunk a fajtaváltás felé. Ez nem olyan egyszerű, mint gondolnánk, mert 334 hektár búzát 3 kombájnnal és átrakó kocsival 7 nap alatt tudtuk csak learatni, mert mindig jött egy kis eső, ami késleltetett bennünket. Az aratást egyébként július 9-re befejeztük. A 330 hektár őszi árpából 37 hektárt zölden takarítottuk be a szarvasmarhák számára, tömegtakarmánynak. A betakarításnál a méréseink szerint az őszi búza fehérjetartalma átlagosan 12 százalékot mutatott, szerencsére akadtak 14 százalék körüli tételek is. Most mindenki az úgynevezett nagy fehérjetartalmú búzákat keresi, nemcsak a malmok, hanem az állattenyésztők is.
– Szólnom kell arról, amivel nem értek egyet, s ez az ukrán import. Mi nagy állattenyésztők vagyunk, és ha 2022-ben, majd 2023 első fél évében nem jött volna be ukrán kukorica, akkor az állattenyésztésünk totálisan megbukott volna. Ez valahogy senkinek nem jut eszébe, pedig az állattenyésztésnél a takarmány, annak költsége mindent felülmúló. Most júliusban a kukoricával még jók a kilátásaink, de bármennyi is fog nálunk teremni, azzal számolunk, hogy ősszel 7-8 ezer tonna szemes kukoricát vásárolunk. Erre nekünk pénzt kell félreraknunk, ez nálunk milliárd forintos tételt jelent. Amikor a piacon 137 ezer forintért lehetett venni egy tonna kukoricát, azt utána 160 ezer forintért tudtuk a tápba bedolgozni. Arról se nagyon hallok, hogy a gazdán kívül másvalakit idegesítene, hogy miből tudunk elegendő szemestakarmányt megvásárolni, a finanszírozás minden gondja a mi nyakunkba zúdul. A forgalmazók a maguk jövedelmére vigyáznak, mi pedig küzdünk, harcolunk, hogy valahogy talpon tudjunk maradni. Amikor a takarmányárak csökkennek, azzal párhuzamosan nem esnek vissza ugyanolyan mértékben az ipari árak. Nem véletlen, hogy körülbelül 15 ezer kiskereskedő zárta be a boltját, sőt azt halljuk, hogy a kocsmák is becsuknak, s ez a parasztember számára nagy bajt sejtet. A termőföld bérleti díja Hajdúböszörményben hektáronként 100-200 ezer forint, a földalapú támogatás ennél jóval kevesebb, azon felül
