0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. szeptember 17.

Koraszülött lett a búzánk

Soha ilyen kevés területen, soha ilyen korán. Ezek a megállapítások hangzanak el a hazai kalászosgabona-termesztéssel kapcsolatban, amikor aziránt érdeklődünk, hogy mennyit kellett most learatni és mikor kezdődött az aratás.

Bóna Szabolcs, Rábapordány

A Kisalföld közepén gazdálkodva idén a belvízzel kellett megküzdeni. A részletekről a Rábapordányi Mg. Zrt. elnök-vezérigazgatóját kérdeztük.

– A saját területen már befejeztük az aratást, az általunk integrált termelőknél ez július 9-én érkezett el. Erről azt kell tudni, hogy igencsak korai a 2024-es aratás, máskor ilyenkor szoktunk beleállni a kalászos gabonába, amikor ebben az évben éppen befejeztük. A gazdaságunk 1000 hektár szántón tevékenykedik, amiből 150 hektáron őszi árpát, 190 hektáron őszi vetésű takarmányborsót, 170 hektáron őszi búzát termesztünk.

Mindegyik növényből többet szerettünk volna vetni az ősszel, de október 20-án nálunk megnyíltak az égi csapok, és januárig el sem álltak. Így mintegy 100 hektáron változtattunk, arra nagyobb részt szóját, kisebb részt kukoricát vetettünk.

Foglalkozunk még rozsos bükkönnyel és 200 hektáron rozzsal, a szarvasmarhák számára tömegtakarmánynak, szenázs formájában. Ezután még másodvetésként jön a kukorica, és ebben az évben 20 hektáron szóját is vetettünk.

– Péter-Pál nálunk is aratáshoz köthető hagyomány, ebben az évben 11 nappal hamarabb kezdtük a tényleges aratást. Indultunk a borsóval, majd belekezdtünk az őszi árpába, miközben az őszi borsóval nagyon sokat kínlódtunk, azt az eső beleverte a talajba. A csapadékról annyit kell tudni, hogy az őszi és téli feltöltő eső és hó számottevő volt, s erre jött a nem túl nagy tavaszi eső, de ez már gondot okozott így. Az éves átlag a saját méréseink szerint 530-

540 mil­liméter szokott lenni, 2023-ban ez 946 milliméterre ugrott fel. Erre jött a mostani tavaszon egy normális eső, de a kettő együtt nagyon soknak bizonyult. Így belvíz keletkezett nálunk, ami termőfelületi kiesést okozott. Az őszi árpánál a hiány mértéke elérte az 40 százalékot, ám a termésátlagunk így is 6,7 tonna lett, a teljes vetett területre vetítve. Meg kell említenem, hogy a SU Ellen fajtát termesztettük takarmánynak, a hektolitertömege 62-63 közötti, tehát jó. Az őszi búzánál a sok víz nem okozott akkora kárt, mint az árpánál, szembeötlő, hogy a hektolitertömeg rendre 78-as érték felettinek bizonyult. Viszont a sikér nagyon hiányzik, még a nagy fehérjetartalmú, tehát legalább 13 százalék fehérjét adó fajtáknál is csupán 25 százalék nedves sikért lehetett az aratás után kimutatni.

Ez még változhat, de nem annyit, amennyivel elégedettek lehetnénk.

A búzáink üzemi átlaga 8 tonna lett, amihez hozzáteszem, hogy nálunk a 8,5 tonna a megszokott. Ebben is a belvíz a legnagyobb ludas.

Illusztráció

– Működtetünk egy kistérségi integrációt, amiben stabilan 30 gazda vesz részt, és 15-20 gazda folyamatosan cserélődik. Nekik mi szolgáltatunk és tőlük fel is vásároljuk a készterméket. Fuzáriummal, toxinnal eddig nem találkoztunk, reméljük ez így is marad, hisz az őszi búza a betakarításig úgy állt, mint a cövek. A földbérleti díj a mi vidékünkön 2022 után elindult fölfelé, most 120 ezer forintnál tart hektáronként, a reális ennél valamivel kevesebb volna. A búza jövedelmezősége a tonnánkénti 60 ezer forintnál már megjelenik, kimutatható, a felvásárlási árak most ezt meghaladják. A takarmánybúzáért tonnánként 62 ezer forintot fizetnek, az étkezésiért ennél legalább 10 ezer forinttal többet. Sajnos, egyelőre nincs olyan búzatétel, aminek a sikértartalma kielégítené az étkezési minőség követelményeit.

Az árpa tonnánkénti önköltsége 56-58 ezer forintra tehető, ezzel szemben a piacon 51-52 ezer forintért vásárolják, azaz az árpa egyértelműen veszteséges.

Az őszi vetésű takarmányborsó végül is hektáronként 3,5 tonnát adott, ennél mi jóval nagyobbakhoz szoktunk hozzá a korábbi években. A betakarításkori esőzés tette tönkre, de így is elégedettek vagyunk a terméssel, s már elindítottuk a gazdaságban azt az extruder üzemet, amiben a szóját és borsót dolgozzuk fel takarmánynak a tejelő szarvasmarha és a hízósertés számára.

Szabó Lajos, Hódmezővásárhely

A Hódagro Zrt. elnök-vezérigazgatója abban biztos, hogy harmadik éve folyamatosan az aszállyal küzdenek. Az aratást július 13-ra fejezték be.

– A búza 5,1, az árpa 5,8, a tritikálé 5,2 tonnát adott hektáronként, az aszályban ez még úgy, ahogy elfogadható. Az őszi káposztarepcével kegyetlenül jártunk, körülbelül 1 tonnás átlagtermés született, mert az elvetett 130 hektáron a hibrid elkezdett hasadni, s azon a részen nem termett semmit. Itt kártérítésre számítunk, mert nekünk ez hatalmas költséget jelentett. Az időjárás változatlanul túlságosan száraz, van olyan üzemegységünk, például a batidai, ahol az első fél évi összcsapadék csak 180 milliméter volt. A megszokott éves csapadék közel van a 600 milliméterhez, újabban meg kell elégednünk a 360-400-zal. Az elmúlt évben az utolsó 4 hónapban 200 milliméter esett, ám az idén volt ugyan pár zivatar, de úgy látjuk, hogy ez kevés, a kukorica hamarosan feladja a küzdelmet. Zöldtakarmány után másodvetésben termesztjük, ahol kapott esőt, ott szépen virágzik, de olyan részek is vannak, ahol úgy néz ki a kukoricaállomány, mintha forró levegős szárítóba tettük volna.

– A korábbi 4-4,5 tonnás őszi búza helyett most 5 tonna felett takarítottunk be, néhány fajta alapvető meglepetést okozott.

Mi főként szegedi búzákat termesztünk és a GK Körös idén iszonyatosan jól vizsgázott, mert a fehérjetartalma meghaladja a 15 százalékot, a nedvessikér-tartalma pedig eléri a 35-37 százalékot. A többi szegedi fajta változatosan termett, a legkisebb termésátlag 2,5 tonna, a legnagyobb pedig 7,5 tonna lett. Mind a kettőt mi csináltuk, igaz eltérőek a viszonyok az előveteményben, a talajminőségben és a csapadékban.

Illusztráció
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: