A Magyar Bormarketing Ügynökség által összeállított, a magyar borkultúrát középpontba állító tantárgy oktatásával a fiatalok olyan tudásanyag birtokába jutnak, amely felöleli a bor termeléséhez, értékesítéséhez, értékeléséhez és fogyasztásához kapcsolódó ismereteket, elősegíti a tudatos, mértékletes, minőségorientált borfogyasztás elsajátítását – olvashattuk a turizmus.com honlapon. Gyuricza Csabát, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektorát ennek apropóján arról kérdeztük, milyen gondolkodás mentén zajlik az egyetemen az oktatói, a tudományos munka, nemcsak a szőlészet-borászat területén, hanem az egész intézményre és az agráriumra vonatkozóan.
Amikor a MATE létrejött, az volt a célunk, hogy azt a szétforgácsolt ismerethalmazt, ami Magyarországon oktatás, felsőoktatás szintjén működött, próbáljuk meg egységesíteni. Nemcsak a szellemi erőforrást, bár meggyőződésem szerint jó, ha egy szakmai műhelyre való humánerőforrás áll rendelkezésre a magyar agrároktatásban, kutatásban, hanem az anyagi erőforrásokat is tudjuk összpontosítani.
Ebben a versenyben csak az tud eredményt produkálni, aki koncentrálja a tudást, az erőforrásokat. Ez viszi előre az agrárgazdaságot. Ha mi megpróbáljuk az agrároktatást az adottságainkhoz igazítani, akkor nem importálhatjuk azt a tudást, ami az agrárium fejlesztéséhez kell. Ez volt a mozgatórugója, ami alapján összeraktuk az egyetemet, az eredmények pedig egyértelműen azt mutatják, hogy ennek a filozófiának van létjogosultsága – hívta fel a figyelmet Gyuricza Csaba.
Nagyon fontos feladat volt, hogy építkeztek a sok évtizedes vagy évszázados hagyományokra, amelyek a magyar agrár-felsőoktatásra jellemzők voltak, de mégiscsak egy új brandet alakítottak ki. Mindig jók voltak és ma is azok az agrárkutatásban, az agrárinnovációban, és ezt mindenhol elismerték. Szétnézve a világban, Afrikától Ázsián keresztül Amerikáig, a magyar agrárinnováció, annak eredményei megjelennek. De csak a múltból nem lehet megélni, ezért folyamatosan fejleszteni kell. Másrészt nagyon sok olyan helye van a világnak, ahol jók az agráradottságok, Magyarország ezek közé tartozik. Viszont csak az az ország tudta fejleszteni a mezőgazdaságát, tudott csúcstechnológiai ágazattá válni, ahol ez magas színvonalú oktatásra és kutatásra alapozódott. Ha nincs világszintű agrároktatás és kutatás, akkor hiába jók az adottságok, abból nem fog kijönni semmi.
Évről évre növeljük a pontszámot, amit egyes elit szakokon már sikerül is elérnünk, egyre vonzóbb a mezőgazdaság, az agrártudomány, az élelmiszergazdaság. Ha jó mérnököket tudunk kibocsátani az agrárium minden területén, akkor a következő 40 évet biztonságban tudjuk Magyarországon – magyarázta a rektor.
Van egy nagyon fontos, bár kis ágazat hazánkban, a szőlészet-borászat, ami hosszú évek, évtizedek óta keresi a helyét. Ezen a területen is azt a célt tűzték ki, hogy világszínvonalú képzést tartsanak fenn az ágazat minden szintjén, a teljes vertikumot lefedve az alapanyag-előállítástól a feldolgozáson, az értékesítésen, a marketingen át a piacra kerülésig. Vannak olyan területek az életben, amihez mindenki szeret érteni, ilyen a szőlészet és a borászat is.
– A borhoz egy kicsit mindenki ért, vagy úgy gondolja, hogy szeretne érteni, és szeretné mindenki a saját vonzerejét azzal növelni, hogy olyan képzéseket indít, melyek ugyan nem esnek bele a portfóliójukba, viszont meg tudnak szólítani diákokat. Nekünk az a dolgunk, hogy ebben is a minőséget képviseljük. Ha viszont vadhajtásokat látunk, ha azokat nem is tudjuk visszanyesni, mert nincs meg hozzá a lehetőségünk, de legalább hívjuk fel a figyelmet arra, hogy nem szolgálja az ágazat érdekeit az, ha felhígítjuk ezen a területen a képzéseket, és hamis célokat, irányokat és szólamokat fogalmazunk meg – figyelmeztetett a szakember. Ha egy egyetem el akar indítani egy kurzust, akkor arra nagyon kell figyelnie, hogy olyan tudományos fokozattal rendelkező, minősített oktatók, kutatók, professzorok indítsák azokat, akik valóban garanciát jelentenek a minőségre.
Egy tananyagot a szükséges tantárgyhálóval, tantervvel, tantárgyleírással, minimum PhD fokozattal rendelkező oktatók megadásával és kötelező szakirodalommal együtt elkészítve lehet csak akkreditáltatni. Ez jelenti a garanciát, ez a védjegy. Ugyanakkor egy kurzus vagy egy egyetemi tantárgy esetében akkreditációra nincs szükség, miközben az egyetem felelőssége, hogy a legmagasabb szinten minősített oktatók, kutatók tartsák a kurzusokat, képzéseket, amelyeket el kívánnak indítani. Sajnos itt nagyon sok a kiskapu.
– Az egyetem népszerűsíthet egy szakot, ha olyan kurzusokat indít, amelyek választható tárgyként megjelennek a portfólióban, és ezen a területen azt látom, hogy a bor népszerű hívószó tud lenni. Sokan üzleti célból próbálkoznak néhánynapos vagy -hetes tanfolyamokkal a hátuk mögött, és félrevezető módon diplomák megszerzését ígérik. Ez nem csak Magyarországon tapasztalható jelenség. Ugyanakkor az már a szakmának és az egyetemi világnak a felelőssége, hogy ezeket mennyire veszik komolyan. Nyugat-Európában, Franciaországban, Olaszországban – a borászatban meghatározó országokban – ezt helyén kezelik, és az oktatásban a minőséget helyezik előtérbe. Magyarországon olyan hangzatos nemzetközi okleveleket, tartalmában „üres papírokat” elfogadnak diplomaként, ami teljes félrevezetés.
Na, ennek van óriási veszélye, mert ez hígítja fel a szakmát, és téves képzeteket alakít ki egy olyan ágazatról, egy olyan szakmáról, aminek megvan az egyetemi szintű, BSc, MSc, sőt doktori szintű képzése – fogalmazta meg véleményét a rektor.
