Hétvégén az országban számos helyen tartottak kisállat-kiállításokat, melyeken a nyulak és a díszbaromfik mellett a galambok voltak a főszereplők. Mi a szigethalmi rendezvényre látogattunk el.

A házigalamb fajnak rengeteg fajtája van galambok

Kevés olyan állatfaj van, aminek ennyi fajtája létezik a Földön, ilyen változatos szín és formavilággal bír, mint a galamb. E nagy változatosságnak valószínűleg az is lehet az oka, hogy a galamb a háziasítása során nagyon sokáig, sőt egyes fajták helyenként még napjainkban is félvad életmódot folytatnak, azaz az ember biztosít számukra lakhelyet, dúcot és részben élelmet is, de emellett szabadon kijárnak a környékre, és akár „mezőzéssel” is kiegészítik takarmányukat. Emiatt rengeteg helyen a gazdasági udvarokban az „elfér még” státuszban galambok is éltek, és e nagy lélekszámból adódóan is alakulhatott ki a rengeteg fajtája a fajnak.

Az alábbi képek a C-75 Szigethalom – Galamb es Kisállattenyesztők Civil Társaságának a hétvégi kiállításán készültek. Nagyon jól látható volt, hogy egy ilyen, az országos kiállításokhoz mérten kisebb állatlétszámmal megrendezett kiállításon is sok olyan galambfajta helyet kapott, melyekkel igen ritkán lehet találkozni. Az ilyen rendezvényeken többnyire galambból van a legtöbb, de itt is láthattak az érdeklődők nyulakat, díszbaromfikat is.

Római: a galambok óriása

Az érdeklődők több római galambot is láthattak, melyek érdekessége, hogy az egyik legnagyobb testű galamb a világon. A római galambot az egyik legrégebben tenyésztett fajtaként tartjuk számon, s így tudomásunk szerint szerepet játszott több mai nagytestű fajta, a magyar díszposta, a magyar begyes és a magyar óriás fajták kialakításában is. A galambok tenyésztését a római szakírók is tárgyalják, Varro leírása szerint e tollasoknak boltozatos tornyot építettek, amelyben akár 5000 egyedet is tarthattak. A tornyok bejáratait magasan helyezték el, a külső falakat pedig sima vakolattal látták el. Ebbe márványport kevertek, hogy a kígyók és gyíkok bejutását megakadályozzák.

A galambok óriásának kifejlett korban a csőrétől a farok végéig terjedő hossza 50-55 centiméter, de esetenként megközelítheti a 60 centimétert is. Szárnyfesztávolsága meghaladja az 1 métert. Súlya 1,0-1,3 kilogramm, minél nagyobb élőtömegű, annál értékesebb. A csőre hosszú, erős, a fekete és kék tollazatúaknál sötét, minden más egyednél világos szaruszínű.
Ha római galambokat akarunk hústermelésre beállítani, akkor figyeljünk arra is, hogy a nagytermetű galambok különösen térigényesek, nagyobb egyedi élettérre van szükségük, a zsúfoltság stresszorként hat rájuk. Zsúfolt körülmények között nem tudnak igényeik szerint pihenni, mozogni, párosodni, sőt még utódnevelésük, takarmányuk, ivóvizük felvételében is akadályozottak lehetnek – írta róluk Dr. Zsolnay Miklós néhány éve a Magyar Mezőgazdaság hírportálán.