Romagnoli: egy igazi ritkaság a galambok között

Fotó: Nagy Z. Róbert
Nem sokan tartják, és kiállításokon is ritkán találkozni a romagnoli fajtával, melynek pontos származása nem ismert. A 19. században Olaszországban alakították ki, többek között a francia mondainok felhasználásával. Nagy testű galamb, meglehetősen tömör habitusú, és nagyon erős.
Pacsirtagalamb, aki nem az énekéről lett elnevezne
Szintén ritka vendég a rendezvényeken a kóburgi pacsirtagalamb. A szakirodalom szerint az alak galambok csoportjának legrégebbi német fajtája, amely jelen formájában termetes gazdasági galamb, olyan küllemi jegyekkel, amelyek mutatós kiállítási fajtává is teszik.
E galamb tehát nem a méretei miatt lett „pacsirta”, hanem a mintázata okán. A „pacsirtázottak” fejének a színe jellegzetes, poros kinézetű mintázatot kapott, mely a nyak felé világosabbá válik. A mell színárnyalata okkersárga, amelynek nem szabad erősen a nyak oldalára és mélyen a mellre terjednie. Fokozatosan kell a környezetébe beolvadnia, s nem szabad sehol élesen elhatárolódnia. A nyak színe fény nélküli tompított szürke. A hát és a szárnyak alapszíne világosszürke. A pacsirtázottság sötétszürke, amely a fedő tollpúder következtében enyhén kékesként hat.
A paróka, ami nyakgallér

Fotó: Nagy Z. Róbert
A parókás galambnak a megjelenése, tollszerkezete egyedi. Ázsiából származik, ahonnan 1550 táján hozták Európába, ahol annyira kedvelt lett, hogy már európai típusai is vannak.