Idén már harmadik alkalom látogattuk meg őket fotós kollégámmal, és a fenyőrügyek, a gombák kulináris értékeinek bemutatása után most négy erdei gyümölcs felhasználásáról beszélgettünk. Terítékre került a som, a fekete berkenye, a szeder és a homoktövis.

Szeretem, ahogyan az erdész házaspár a környezetéről, a természethez való viszonyáról beszél. Olyan történeteket mesélnek, amit nem lehet lexikonokból megtanulni, a személyes tapasztalat, a világunkhoz fűződő olthatatlan kíváncsiság vegyül bennük az elődeinktől ellesett tudással.

Lekvárnak és bunkónyélnek is jó

Magyarországon már régóta terem som, de sokan manapság sem tudják, hogy mire használható. Az Északi-középhegységben, a magasabb hegyekben őshonos. A szárazságtűrő, melegkedvelő cserje vagy kisebb fa a talajra nem érzékeny.

„Vannak olyan területek, ahol fél hektáron is som virul. Például ahogyan megyünk Gyöngyös felé a 25-ös úton, a hely is innen kapta nevét: Somhegy.

– kezdte a történetet Gembiczki Feri bácsi. Erdőmérnök barátjuk, Reményfi Laci bácsitól származik a mátraalmási kertjükben lévő két somfa is, melyeket magról nevelt. Tőle tanulták a szedését, aki az esernyőt lefordítva a fácska alá tette, egy kis bottal ütögette a vesszőket, és amikor tele volt, kiöntötte egy rekeszbe, majd folytatta tovább.

„Mi már erős fóliát terítünk a fa alá, és úgy rázzuk le az érett vagy a lehullni készülő termést. Majd meghívunk három-négy barátnőt, akik átválogatják, a puhából lesz a lekvár, a keményekből pedig a befőtt. Az esetenként lepotyogott keményeket rostára tesszük, néhány nap múlva utóérik.” Idén a száraz melegnek köszönhetően kevesebb som termett, kisebb lett a húsos része, ráaszalódott a magra, sokszor úgy esett le, hogy nem is volt érdemes fölszedni.

Feri bácsi más szemmel is néz a somra. A Mátra északi részén vannak olyan területek, ahol nem faként, hanem bokorszerűen nő, ezekből a háztartáshoz szükséges összes szerszámnyelet el tudja készíteni. Köztudott, a som fája törhetetlen.

„Sokat kell keresni, amíg megtaláljuk a csákánynyélnek valót. Bunkónyélnek – régen a vasbunkóval törték a követ – pedig az a jó, hogy ha törik a vas és a kő, a nyél akkor is ép marad. Most is vannak itthon erre alkalmas darabok” – magyarázta, hogy Kati néni a terméséért, ő pedig a szerszámnyélnek valóért szereti a somot.