Mizsei Károly, Így Csináld! című videósorozatunk műsorvezetője sokunkhoz hasonlóan azt tapasztalta az elmúlt időszakban, hogy a tél utolsó hónapjára szervezete teljesen kiürült és energiaszintje a minimumon mozog. Szerette volna valamilyen organikus munícióval újra tölteni teste megcsappant tartalékait, így állandó szakértőnkhöz, Nagy Z. Róberthez fordult, aki megmutatta neki a természet apró, ám annál erősebb vitaminbombáit.

A mikrozöldek és csírazöldségek a leggyorsabban növekvő, tápanyagban kiemelten gazdag növénytermesztési kultúrák. Jótékony beltartalmuk jóval magasabb, mint teljesen kifejlett változataiké, mivel koncentrált formában hordozzák magukban azokat az úgynevezett esszenciális tápanyagokat, amelyek egy új növényi élethez szükségesek.

Az alapvető különbség közöttük az, hogy míg előbbieket körülbelül két hétig neveljük és csak a szárukat, valamint leveleiket metsszük, majd fogyasztjuk, addig utóbbiak közvetlenül – ahogyan a nevük is mutatja – a magok kicsírázását követően már ehetőek is a gyökérrel együtt.

Termesztésükhöz nincs szükség tápoldatra, csupán vízre, megfelelő hőmérsékletre és levegőre. Mindkettőhöz speciális, kifejezetten erre a célra termesztett magok kellenek, mivel a hagyományos vetőmagok gyakran csávázva vannak, amely eljárás ilyen módú élelmiszeripari felhasználásra alkalmatlanná teszi őket.

A csírazöldek neveléséhez csíratál, tortadoboz, vagy üveg a legideálisabb, amelyben naponta kétszer – reggel és este – ajánlott először bőséges folyadékkal átöblíteni őket, aztán a felesleget lefolyatni róluk. Ideális fajták a módszerhez egyebek mellett a görögszéna, a napraforgó, a lucerna és a különböző káposztafélék.

A mikrozöldeket többnyire valamilyen közegre – például kenderlapra – vetik. Legkedveltebb típusai a retek, a rukkola, és a bazsalikom.

A Solanaceae, magyarra fordítva a burgonyafélék családjába tartozó fajokkal – például a paradicsommal vagy a padlizsánnal – senki ne próbálja ki a két eljárást, mivel ezeknek mérgező a levele.  A hüvelyesek közül a lencsénél, a borsó és babfélékkel ajánlott vigyázni, mivel, ha hőkezelés nélkül fogyaszt belőlük nagyobb mennyiséget az ember, akkor nehezebben emészthetőek.

Összességében a házi termesztésű zöldségek és gyümölcsök sokszor nem is igényelnek akkora ráfordítást, mint ahogyan elsőre gondolnánk és a megfelelő gondoskodás gyorsan megtudja hozni a várt eredményeket. Az otthoni kertészkedés nemcsak az anyagi és környezeti fenntarthatóság miatt jó gyakorlat, hanem kifejezetten szórakoztató elfoglaltság, mely felfrissíti a testet és a lelket egyaránt.