0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

II. Esszék az apiterápiáról: A méhesház hagyománya, felépítése és alkalmazása 3.

Alighanem annyiféle méhesház létezik, ahány méhész, a különféle megvalósítások egész sorára bukkantam térben és időben. A Méhészet folyóirat korábbi évfolyamaiban számos cikket találunk méhesházakat illetően.

Hat Tolnai típusú (NB) konténerkaptárt helyeztem el az egyik fal mentén, kissé megemelve – hogy ne kelljen túl mélyre hajolni kezeléskor –, s ezeken van egy kétszemélyes, egyszerű fekvőhely, hasonlóan a szaunákhoz. A kaptárak szorosan tapadnak egymáshoz, ráccsal fedettek, amelyekre használaton kívül padlószőnyeget borítok. Kívülről különféle színűek, kis képekkel, így a méhek nem tájolnak el.

A méhesházban helyet kapott egy kis íróasztal székkel, kis polc méhészeti szerszámokkal és egy másik, a méhészettel kapcsolatos könyveimmel, jegyzeteimmel. A méhesház így rögtön négy feladatot lát el: szerszámtároló, szakolvasó, kaptárlevegős ház és pihenőhely. Természetesen praktikusabb, ám jóval drágább megoldás, ha a kaptárak, mint egy ágyneműtartó, kifelé kihúzhatók, és így kívülről kezelhetők, ekkor azonban elveszítjük a méhesház azon előnyét, hogy esőben is, hordástalan időben is nyugodtan dolgozhatunk benne a rablás kialakulása nélkül. Továbbá bevezettük az áramot, így lett világítás, ami az olvasást és a méhészkedést egyaránt megkönnyíti.

Az, hogy a méhesben lett egy ilyen sokoldalú helyszín, nagyon sokat hozzáadott, hiszen én elsősorban tényleg laboratóriumnak építettem ezt, „mágikus szemnek”, ahol még jobban el tudok mélyedni a méhészet művészetében, s mivel e sorok írásakor már egy ősz, egy tél és egy tavasz a hátam mögött van, tapasztalataim is vannak a méhesházzal kapcsolatban.

Az elsődleges és legfontosabb, hogy még mindig nincs kész. Mivel a méhesház használati tárgy, sőt: valóban élő tér, ugyan hasonló a különálló kaptárakhoz, de bonyolultabb, és – az én esetemben – rajtam kívül még hat méhcsalád lakik benne, ezért folyamatosan finomításra szorul. Ez azonban inkább élmény, alkalmazkodás, az adaptív reziliencia gyakorlása.

A kész méhesház este a méhesben
A kész méhesház este a méhesben

A méhcsaládok sokkal gyorsabban indultak tavasszal a méhesházban, jelentős kora tavaszi virágmézet halmozva fel, így több munkát is adtak. A méhesházban végzett méhészeti munka csak részben hasonlít a szabadban elhelyezett kaptáraknál végzetthez, itt ugyanis érdemes belülről kifelé haladni, hogy például a lehulló méhecskéket ne tapossuk agyon. Továbbá a méhek – természetükből adódóan – kifelé, a fény felé repülnek, így mindig nyitott ablaknál érdemes dolgozni. Mivel a nagyboczonádi keretes Tolnai konténerkaptárak elég nagyok, így tíznaponta-kéthetente elég átnézni egy-egy családot.

Jelentős mennyiségű akácmézet termeltem 2024 tavaszán a méhesház hat családjával is, egészen egyszerű fogásokat alkalmazva, mint például, hogy a kijáróhoz a virágporos keret után raktam fészket, majd három műlépes keretet, majd a mézteret.

Így az anyák nem fiasítottak a hátsó keretekben, s gyönyörűen szétvált a méztér és a fészek, ráadásul a nektárt hamarabb érlelték be, mint a különálló kaptáraimban. Természetesen voltak-vannak nehézségek is a méhesházban elhelyezett méhekkel, például, hogy néha betéved egy-egy méhecske, de ezzel azért együtt lehet élni, és bizony egy méhesben előfordulnak méhek.

Jelenleg – a kezdeti szakaszban – három barátom jár rajtam kívül a házikóba, mint „felhasználó” és önkéntes kísérleti alany. Egy hetven körüli, asztmás hölgy, egy légzési nehézségekkel küzdő tízéves kisfiú és egy alvászavarral küzdő korombeli, felnőtt férfi. Mindhármukkal folyamatosan figyeljük a változásokat, a kisfiú rendszeresen jár tüdőgyógyászati ellenőrzésre, ahol szerencsére jelentős javulást tapasztaltak. Én általában ebéd után megyek a méhesházba egy órára, ahol igen hamar és jóízűeket szoktam szundikálni, pihenten és végtelenül nyugodtan ébredni. A méhesházban egyébként olvasni is nagyon jó, de szerintem csak olyannak, aki már megszokta a méhek zümmögését, az édes illatot, és a kettő összhatására nem nyomja el azonnal az édes álom.

A szerző a méhesházban
A szerző a méhesházban

Esténként gyakran üldögélek a méhesház küszöbén, figyelve a kaptárakból ki-be röpdöső méheket. Ilyenkor egyszerre érzek hálát és derűt. Hálás vagyok, hogy barátaim segítségével meg tudtam építeni a kertünkben egy ilyen csodálatos kis méhest, és derűs vagyok, mert látom, hogy méheim jól érzik magukat, erősek, egészségesek, és bőven hordanak nektárt, virágport is. Ahogy itt üldögélek a méhesház küszöbén, azon tűnődöm, hogy vajon Vergiliusnak is hasonló érzései lehettek a saját méhesében?

Hála és derű. Ezt tanuljuk a méhektől.

Az ember csak hálával és derűvel a szívében juthat el addig, hogy valóban meglátja a méhekben a világ lelkét.

Weiner Sennyey Tibor
költő, író, méhész

A sorozat korábbi részei:

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Méhészet