Bár az olasz sajtok világszerte híresek, a casu marzu árusítása tiltott. Mindez a légylárvák miatt van így, amelyek meghatározzák a sajt egyedi ízét és állagát. A legyek a sós pecorino, az olasz juhsajt repedéseibe rakják le petéiket. A kikelő lárvák lágy, krémes finomsággá alakítják a belsejét, amelyet intenzív, jellegzetes, enyhén csípős, borsos íz jellemez. Ezt meg lehet kóstolni, feltéve, ha le tudjuk győzni a lárvákkal kapcsolatos ellenszenvünket.
A sajtot 2009-ben a Guinness Rekordok Könyvében a világ legveszélyesebb sajtjának nevezték, mivel a benne élő légylárvák szerepet játszanak az elkészítésében.
Hogyan jött létre a világ legveszélyesebb sajtja? Nehéz pontosan meghatározni a különlegességnek az eredetét. Az első írásos említések a casu marzu-ról 1909-ből származnak. A sajtot általában júniusban kezdik el készíteni, és három hónapig tart, mire megszületik az eredmény. Amikor elkészült, felnyitják a tetejét és kikanalazzák belőle a krémes finomságot. A kóstoláshoz pedig tudni kell, kihez kell fordulni, mert bár hagyományai vannak, ez a sajt még a szardíniaiak körében is hiánytermékké vált.
– Soha nem hallottam még arról, hogy bárki is belehalt volna a casu marzuba. Vannak olyan szardíniaiak, akik egész életükben ezt ették, és már több mint 100 évesek – bizonygatja Giuseppe Locci, azon kevés sajtkészítők egyike, akik a fiatalabb generációt képviselik.
A hagyomány eltűnésének másik oka, hogy a fiatalok idegenkednek ettől a különlegességtől. Nem csak arról van szó, hogy a fiatalok nem akarják életben tartani a pásztorhagyományt, hanem undorral is tekintenek a casu marzu-ra.
-Ez egy olyan hagyomány, amely eltűnőben van. A két lányom már nem akarja megenni, primitívnek tartják. A casu marzu-t egyre kevesebbet gyártják – vallotta be Giacomo Mameli, író és rádiós műsorvezető.
Ajánljuk még:
