0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. április 22.

Miért lenne jó, ha keserű növények is kerülnének a húsvéti asztalra?

Miért szerepelnek keserű növények a szédertányéron? És miért lenne nagyon jó, ha a mi asztalunkon is megjelennének? A válaszokért ugorjunk vissza kicsit az időben.  

Utazzunk vissza az időben…

Fotó: blizniak, Pixabay

A legenda szerint Izrael népe 430 évig élt, illetve raboskodott Egyiptomban. Mígnem az Úr megelégelte a kegyetlen bánásmódot. Ezért ördögi tervet eszelt ki, hogy megmentse legkedvesebb népének fiait és lányait. De

mivel a békés tárgyalások kudarcba fulladtak, és a kedves kéréstől nem hatódott meg a fáraó, megígérte, hogy tíz szörnyű csapással fogja sújtani az egyiptomiakat.

Miszerint a Nílus vize vérré válik, békák hada lepi el a helyet, szúnyogok, majd böglyök kínozzák az embereket és az állatokat. Azután fertőzés következtében elpusztulnak a haszonállatok, gennyes sebek gyötrik az embereket, jégeső teszi tönkre a termést, sáskák özöne érkezik, és még azt is elhatározta, hogy három napra sötétségbe burkolja a „világot”. Ha pedig még ez sem lenne eléggé ösztönző erejű a fáraónak, végül megöli az elsőszülötteket. Azonban a fáraó nem igazán volt képes hinni az új, nagyhatalmú istenségben. Néha ugyan már úgy tűnik elhatározásra jut, hogy elengedni a népet, de aztán mégis meggondolja magát, túl sok dolgos kézről kellene lemondania, és talán teljesen feleslegesen, egy babona miatt. Így végül eljutunk az utolsó próbatételhez.

Ekkor az Úr megparancsolta Mózesnek, és Áronnak, hogy ekképp cselekedjenek: vágjanak le egy egyévesforma bárányt, vérét kenjék az ajtófélfára, süssék meg a húst, egyenek hozzá kovásztalan kenyeret és keserű füveket.

És legyenek készen az indulásra. Azokat a házakat, ahol így tesznek, megkíméli, a többivel szemben nem ismer kegyelmet. És így is lett. Ekkor a rengeteg halott láttán a fáraó sietős távozásra biztatja az izraelitákat, amit persze nem sokkal később ismét megbán, de ez már nem annyira lényeges a mi szempontunkból. Az viszont annál inkább, hogy miért utasította arra az embereit, hogy sütéssel tegyék biztonságosabbá a húst, amit elfogyasztanak és még ennek utána is ki kellett dobniuk a maradékot. Emellett pedig könnyen emészthető, hosszan eltartható kenyeret ajánlott és hogy a hús mellé feltétlenül egyenek emésztési erőt fokozó növényeket. De miért is volt minderre szükség? Kicsit kockázatosnak, és feleslegesnek tűnik ez az indulás előtti húslakoma, az akkor fennálló helyzetben meg még inkább. Különös tekintettel pedig arra, hogy tudták, nagyon hosszú út áll előttük. És aztán tényleg negyven éven keresztül bolyongtak a pusztában és mindaddig csak mannán éltek.

Itt a válasz a szédertányér rejtélyre

Az Úr még egy jövőre vonatkozó utasítással is ellátta népét, tegyék ezt szokásukká, és ezzel a szertartással emlékezzenek meg istenük elképesztő tetteiről, illetve a szabadulásukról.

A jelenben a báránylábszárcsontot, sült tojást (a gyász jelképe) és keserű növényeket (amit utólag gyakran a fogságban töltött idő keserűségével azonosítanak) tartalmazó szédertányér állít emléket a kivonulásnak.

Egyébként a sült bárányt a Templom lerombolása után (Kr. u. 70) levették az étlapról. Nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy a bibliai időkben milyen keserű növényeket ettek, manapság többnyire cikória, endívia saláta, torma, római saláta, gyermekláncfű kerül a tányérra. Tehát a keserű növények jelenlétére két magyarázat is van, egyesek szerint az átélt szenvedésre emlékeztet, másrészt viszont és ez sokkal valószínűbbnek mondható, gyakorlati jelentősége van.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: