Mint a neve is mutatja, angolszász eredetű tyúkfajta. Kitenyésztését az motiválta, hogy miután az 1800-as évek közepén betiltották a kakasviadalokat Angliában, szerettek volna egy, a viadorokhoz
nagyon hasonló küllemű, de kiállításra szánt fajtát létrehozni.
Kis testű, hosszú lábú, nagyon széles mellkasú és erős combú, tipikus viador kinézetű fajta jött létre. Sokan ezt a kinézetet furcsának tartják, de kedvelői szerint épp ez a meglehetősen egyedi küllem adja a fajta különlegességét.
Mit érdemes tudni a modern angol törpeviadorról?
Az angol Wakefieldben (Yorkshire) tenyésztette ki J. Crosland és W. F. Entwisle. Pontos adatok a kiindulási fajtákról ugyan nincsenek, a modern törpeviadorok azonban valószínűleg a nagy testű viadorfajtákra vezethetők vissza. Sok színben tenyésztik, már 1874-ben nyolc színváltozatot vettek fel az amerikai standardba. A jelenlegi fajtajellemzőket W. Detering1983-as A világ viadorai és törpeviadorai című szakkönyvében található fajtaleírás alapján írták le. Kifejezetten dísz- és kiállítási tyúk, gazdasági hasznosítása nincs.
A hasadt mell (más fajtáknál hiba) a modern angol törpeviadornál tipikus fajtabélyeg, melyet a rendkívül ritka tollazat okozza. A minél rövidebb hát a kívánatos. A farok előtti átmenetnek finom, lapos ívben kell futnia. A lehetőleg rövid, a farnál végződő szárnyak domborúak és lekerekítettek. A tömzsi testhez hosszú nyak és lábak tartoznak.
A modern angol törpeviador tyúk egyik legfontosabb fajtajellemzője a hosszú láb. A kacsalábúság kizáró hiba. Fontos, hogy a lábak távol álljanak egymástól. A hastájék olyan kicsi legyen, amennyire csak lehetséges, a tojóé is. A pelyhekben szegény, kemény testtollazatnak megfelelően a kakas farka is igen gyér és keskeny. A kardalakú, enyhén ívelt sarlótollak csak kicsit nyúlnak túl a kormánytollakon. A tojó farka keskeny és finom. A koponya keskeny, tűzése illik a nyakvonalhoz, a fej, nyak vonala kissé daruszerű. A szem a koponyához képest nagy, tüzes kifejezésű. A taraj és a toroklebeny kicsi és finom. A füllebenyek pirosak, néha kevés fehér is található bennük, ami megengedett.
A kakas súlya 0,6-0,7 kg, a tyúkoké 0,4-0,5 kg. A tenyésztojás minimális tömege 25 gramm, a tojások tömege átlagosan 30-40 gramm, héjszíne világosbarna.
Rácz Sándorral, a Balaton déli partján létrehozott madárkert tulajdonosával beszélgettem a fajtáról. Ő és felesége, ahogy mondja, „madármániások”, elsősorban papagájokkal és egzotikus díszmadarakkal foglalkoznak, de megtalálhatóak náluk a díszbaromfik, pávák, fácánok, őstyúkok, galambok is, hogy csak néhányat említsünk a fajok közül. A gyűjtemény látogatható, így az érdeklődők személyesen is megtekinthetik a fajokat, fajtákat.
Sándor már sok éve tenyészti a modern angol törpeviadort, joggal mondható szakértőnek a fajta kapcsán. Egy olasz útja során meglátogatott madárbörzén figyelt fel a fura kinézetű, nagy szemű, hosszú lábú, pici, izmos testű fajtára.
Mindenképp érdeklődésére tartott számot, így pár évvel később beszerzett egy családot, amely vörösszárnyú fehér és fehér színű tyúkokból állt.
