Aki azt hiszi, hogy ismeri a Malbec fajtát, nagyon téved. Ha kóstolta a francia földön termettet, azt gondolhatja, sötét, tanninos borról van szó. Ha viszont poharába kerül egy igazi argentin tétel, alaposan meglepődik a bársonyos, behízelgő tétel fogyasztása közben. Pedig ez is, az is Malbec.
Ez feltehetőleg egy iszákos pappal kezdődött 1556-ban, akit a rossznyelvek szerint Chiléből azért küldött át az egyház Argentínába, mert túlságosan szerette a bort. Cedron atya azonban jótevőnek bizonyult és elindította az argentin bor történetét. Az ország azóta is nagy borkedvelő, Buenos Airesben fogyasztják a világon a második legtöbb bort Párizs után.
Az egyik oldalon az Andok hétezer méter magasságig felnövő hegycsúcsai határolják, a másik oldalon az Atlanti-óceán. Mendoza, az ország fő bortermelő vidéke, 1000 km-re van Buenos Airestől. Teljesen száraz terület, félsivatagos lenne, ahol az évi csapadék éppen csak eléri a 200 mm-t. Ám tavasszal jön az Andokból az olvadó hó, amit az indiánok csatornákkal, tároló rendszereikkel felfogtak és azzal öntöztek egész évben. A mai Argentína ezt a hagyományt folytatja.
Valójában az ország a bevándorlóknak köszönheti mai borkultúráját. A filoxéra vésznek „köszönhetően” olasz, spanyol szőlészek-borászok telepedtek meg, s kezdtek új életet. A XIX. század végén érkező európaiak hozták magukkal az óhaza szakmai kultúráját. Ma Argentína lakosainak 32 százaléka olasz gyökerekkel rendelkezik.
Ma már egyre magasabb területeken próbálnak meg szőlőt termelni, vannak már 3000 m fölötti ültetvények is. Mendoza városa mintegy ezer kilométerre fekszik a fővárostól, Buenos Airestől, mégis valahogyan mindig megoldották, hogy senki ne maradjon bor nélkül.
A Malbec a XII. századtól, 600-700 éven keresztül a legnagyobb területen termesztett szőlőfajta volt Franciaországban. Talán ennek is köszönheti, hogy a legtöbb névvel rendelkező szőlő, minden vidéken más-más megnevezéssel illették. Igazán akkor figyeltek fel az argentin Malbec-re, amikor 1956 február 17-én a plusz húsz fokos hőmérséklet néhány óra leforgása alatt mínusz húsz fokra csökkent, s ezt tartotta is néhány héten keresztül. Mini jégkorszaknak hívták, amit nem – vagy csak nagyon nehezen – élték túl az ültetvények.
A Malbec, a fő szőlőfajtájuk csak a 2000-es évek után lett ismert a világban – addig mindent maguk ittak meg – egy államcsődnek (amiben világbajnokok) köszönhetően. A helyi pénz, a peso olyan olcsó lett, hogy tömegesen jelentek meg amerikai turisták, akik beleszerettek az argentin borokba és ételekbe.
Argentína a legjobb példa arra, hogy régi tömegtermeléshez kapcsolódó brandek is milyen sikeresen változtathatók át nemzetközi értékké.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy Argentína az 1910-es években a világ tíz leggazdagabb országai közé tartozott. Köszönhető volt annak a 750 ezer négyzetkilométernyi pampának, ahol a szabadtartásban élő marhák felszaporodtak. Egy állami pályázatnak köszönhetően „feltalálták” a hűtőhajót, s így a kiváló minőségű marhahúst bárhová elszállították, fogalommá vált az argentin minőség. Nem véletlen, hogy náluk a grillezés nem pusztán étkezés, hanem szinte vallás.
Ám 3300 méter magasan is találkozunk ültetvényekkel, ahol éjjel 0 fokra hűl a hőmérséklet. Sokan a különböző tengerszint feletti magasságokból szüretelt borokat házasítják, s érnek el különleges minőséget.
Argentínában a legtöbb borászat a filoxéra vészt követően alakult, s a 2000-es évekig a boraik alig 2 százalékát exportálták. Az államcsőd ágazatra gyakorolt „jótékony” hatásáról már szóltunk, de érdemes megemlíteni a nagy borfogyasztási fellendülést, ami a 70-es évekhez, s egy pilótajátékhoz kötődik. Egy szicíliai testvérpár (miért is ne!) indította a piramisjátékot, s fedezetnek borászatokat vásároltak fel, s amikor összeomlott a rendszer, az állam nyúlt a károsultak hóna alá, s állami kézbe kerültek a borászatok.
Ma viszont itthon elcsodálkozunk, a hazai árakat nézve miként lehet a boltok polcain 3000 forintos Malbec-et találni. Mint Kovács Tibor elmondta, nálunk egy palack bor egy dollárba kerül, ami köszönhető az olcsó munkaerőnek, a nagyüzemi hatékonyságnak – a kóstolt tételek egyike egy 7000 hektáros vállalkozásból származott –, s nem utolsósorban annak, hogy a kevés csapadék miatt szinte nem is kell növényvédelemre fordítani.
Az Óhegy Klubház Malbec Bornapján egy Torrontes fehér bort és 4 Malbecet ismerkedhettek meg a résztvevők.
