A kaporról leghamarabb az uborkasaláta, a tökfőzelék, vagy a túróspite jut eszünkben, esetleg az, hogy fújj. Pedig a kapor megérdemli, hogy új gondolattársítások résztvevője legyen! Például gondolhatnánk rá akkor is, ha krónikus gyulladással vagy inzulinrezisztenciával bajlódunk, vagy ha nem optimális a koleszterinszintünk.
A kapor (Anethum graveolens) a Földközi-tenger térségéből származó egynyári növény. Az ókori egyiptomi sírokban talált maradványok alapján, illetve amiatt, hogy már a Kr.e. 3000-ből származó orvosi szövegek is említik, arra következtethetünk, hogy jól ismerték és használták.
Az ókori Rómában a szerencse szimbólumának tartották, a görögök a gazdagságot társították hozzá, a középkorban pedig abban hittek, hogy a kapor védelmet nyújt a boszorkányok ellen. Valószínűleg római legionáriusok hozták Európába, és a középkorban már széles körben termesztették gyógyászati célokra, különösen gasztrointesztinális panaszok ellen használták.
Finomra vágott levelei salátaöntetek, levesek, mártások, friss sajtok, túró, savanyúságok, kovászolt zöldségek illetve természetesen a tökfőzelék elmaradhatatlan ízesítője. De a kapor jóval több egyszerű fűszernél. Segíthet nekünk felülkerekedni több igen komoly civilizációs problémán, mint például a krónikus gyulladáson és az inzulinrezisztencián, illetve a koleszterinszintünket is jobb belátásra téríti.
Krónikus gyulladás egyenlő krónikus betegségek
Mivel még eléggé gyerekcipőben jár az a felfedezés, hogy a tartósan fennálló alacsony szintű gyulladás áll számos krónikus betegség hátterében, ezért nagyon is valószínű, hogy a közeljövőben lesznek újabb felismerések a gyulladások keletkezésével kapcsolatban. Tekintve, hogy milyen sok gyulladást keltő tényező lehet jelen az életünkben (ultrafeldolgozott, bő zsírban sült, finomított szénhidrátokban gazdag ételek, alkoholfogyasztás, dohányzás, mozgásszegény életmód, stressz, stb.),
A kaporban levő flavonoidok gyulladáscsökkentő hatásúak, és a gyulladás kontroll alatt tartása segíthet nekünk megelőzni a betegségek kialakulását, az esetlegesen meglévők rosszabbodását, illetve a kóros állapotok halmozódását.
