A fakéreg alatt megbújó élővilág viszont komoly fejtörésre ad okot.
Szépséges kérgű fák
A közönséges nyírfára (Betula pendula) sokan rácsodálkoznak hófehér kérge miatt, de sajnos, mivel a tajga fája, egyre kevésbé érzi jól magát nálunk. A megváltozott kontinentális klíma egyre forróbb napjai nemigen fekszenek az olyan növényeknek, amelyek a hűvös, rövid, párás nyarakhoz szoktak. Ha már a fehér kéreg a gyengénk, válasszunk egy másik fajt a nemzetségből. A himalájai nyír (Betula utilis) kérge, ha lehet, még szebb, még fehérebb, még selymesebb, mint a közkedvelt rokoné, ráadásul a faj sokkal jobban bírja a szárazabb levegőt, a hőséget. Belső-ázsiai származásának köszönhetően egészen jól elviseli az itteni viszontagságokat, még a városi szélsőségeket is. Gyakorlatilag nincsenek növényvédelmi gondjai.
Ha már Ázsia, érdemes megemlíteni egy másik újdonságot. Igazából csak nálunk újdonság, Tibetben már évmilliók óta jelen van, a nyugat-európai faiskolákban pedig tíz-tizenöt éve tűnt fel. A tibeti díszcseresznye (Prunus serrula) gyönyörű szép, borvörös, szaténselymességű kérge teljesen egyedülálló a kérgek között. Finom gyűrűkben hámlik le a törzsről és a vastagabb ágakról, de az előtűnő fiatalabb réteg, ha lehet, még szebb, még varázslatosabb, mint az azt megelőző. És ami a legjobb az egészben, hogy meglepően jól bírja az itthoni klímát, a kiültetett példányok teljesen jól muzsikálnak még városi utcasorfaként is. Ráadásul nem érzékeny a betegségekre, a monília sem pusztította ki még egyetlen itthoni csemetéjét sem. Sokan ismerik a japán díszcseresznyét, aminek a latin neve két betűvel hosszabb (Prunus serrulata). Ez a kétbetűs különbség főként a mindent felülmúló virágzását eredményezi, itt a kéreg kevésbé látványos. A ’Kanzan’ fajtája hatalmas, telt, rózsaszínű virágokat bont április elején. Az elképesztően profi faiskolai varázslatoknak köszönhetően már lehet a kereskedelemben olyan cseresznyefákat találni, amelyeknek a gyökérzete, az alanya valamelyik ellenálló vad fajt képviseli, a törzse a gyönyörű tibeti vérvonalat, a koronája pedig valamelyik szépen nyíló japán fajta dicsőségét zengi.
Ez pedig a Prunus maackii, amit hivatalosan magyarul még sehogy sem hívnak, de a közösségi médiában mandzsu zselnice és/vagy amuri díszcseresznye néven emlegetik. Faiskolákban hébe-hóba már találkozhatunk vele, és általában az ’Amber Beauty’ fajtájába lehet belebotlani. Mint a nevéből sejthető, a fajta kérge meghökkentően szépséges borostyánsárga, mindamellett pedig hozza az életképesebb csonthéjasok minden előnyét: bírja a fagyot, sőt a szárazságot is, és egyelőre úgy tűnik, a hazai klímában nem sok ellensége van, még egyszer sem kellett permetezni az itthon kiültetett példányait. Növényvédelmi szempontból csak ajánlani lehet. Szakmaibb berkekben egyenesen klímafának hívják, mert a kísérletek szerint nagyon jól alkalmazkodik a változásokhoz, a viszontagságokhoz, és sokáig tartja a szép, egészséges, smaragdzöld lombját.
Az érem két oldala
A kérgükért telepített fák között van több olyan is, amit a lehámló, foszló, foltos kérgéért kedvelünk. Ilyen például a jól ismert és közkedvelt platán (Platanus × hybrida) és a kevesek által ismert csipkefenyő (Pinus bungeana).
Ha lepattintunk egyetlen kis kéregdarabkát, alatta egy komplex mikrokozmosz bontakozik ki. És mint minden ilyen biodiverz rendszer, ez a kéregdolog is egy olyan érme, aminek két oldala van.
Az egyik oldalon ott találjuk az áttelelő csipkés- és mindenféle más poloskákat, a takácsatkákat, jó néhány molyt és még egy sor kártevőt. A másikon ott vannak a katicák, a fülbemászók, a ragadozó atkák, a pókok kis tojáskái, és ezt a sort is lehetne tovább folytatni. Az érmék mindkét oldalán megtaláljuk a hasznos és a haszontalan rovarok képviselőit, és emiatt nem lehet nyugodt lelkiismerettel kijelenteni,
hogy használják a már dédapáink által is ismert hasznos növényvédelmi módszert, amit már akkoriban is kéregkaparásnak hívtak. Mert hiába igaz mindez, és hiába lehet elégetni a fertőzött kéregdarabkákat egy kellemes tavaszi tábortüzezéskor, sajnos ennek a rituálénak azért elég sok cimboránk is áldozatul eshet, hiszen rengeteg hasznos rovar telel át a kéregrepedésekben, a hámló kéregdarabkák alatt.
