Agyagkéregben, töltve
Ezzel még nem ért véget különleges gasztro utazásunk, hiszen közben a sárközi sárban sült kárász is készülőben volt. Kell hozzá kevés agyag, vagy akár helyből vett sár szénával összegyúrva, mintha vályogtéglát készítenénk. Ha széna nélkül tapasztanánk, berepedezne, szétégne a kéreg, és a nagy repedéseken bekúszna a forróság, ami elszenesítené a halat.
Érdemes kipróbálni akár kilós ponttyal is.
„Nem pikkelyezzük le az agyagban sült halat, mert az és a hal bőre óvja meg a húst. Magas hőfokú tűzbe rakom, és akkor kell átfordítani, amikor a színe a kiégetett cserépedényhez kezd hasonlítani, vagy kicsit kormolódik, nagyjából 20-25 perc múlva.
– szaladt előre mondandójával a szakember. Még a tapasztás előtt megtölti a hasüreget. Az egyikbe sózott, apróra vágott, illetve karikára metélt vöröshagyma került borssal és szalonnával. A másikba héjastól apróra kockázott bio citromot tett, amit fokhagymával és olívaolajjal kevert össze. Mindkettő jól illik a halhoz. Rézdróttal varrta be a megtöltött hasüreget, hátulról kezdve, pelenkaöltéssel. A megpárolódott töltelék szolgál majd a finom sült, főtt halhús mellé köretnek.
„Ez a titkos töltelék; kislányaim jobban díjazzák a citromost, mint a hagymás-szalonnásat. Szerintem pedig úgy az igazi, hogy mindkettőből legyen az asztalon” – nyugtázta Kertai László. A parázsból kiemelt égetett agyagformákat sorba rendezte az erdei padon, hogy egy balta fokával kiszabadítsa belőle az illatozó kárászokat. Mondhatom, látványnak sem volt utolsó, az íze pedig semmivel össze nem hasonlítható.
