A Decanter magazinban kétszer került az év 100 bora közé a birtok bikavére, és a Decanter World Wine Awardson egy alkalommal a világ 50 legjobb bora közé is beválasztottak egy St. Andrea Bikavért. Az Agapéval pedig a magyar bor történetében egyedülálló sikersorozatot ért el a pincészet. 2023-ban a világ 48. bora lett James Suckling top 100-as litáján, idén pedig az Agapé Nagy-Eged-hegy dűlő Egri Bikavér Grand Superior 2019 nevű tétel 97 pontot kapott James Sucklingtól, 95 pontot és arany minősítést ért el a Decanter World Wine Awardson, 96 pontra értékelte a Falstaff Wein Guide, valamint a Magyar Bor Nagydíjjal jutalmazta a Magyar Borszakírók Köre.
Tradíciók finomhangolása
– Mi csodának éljük meg, amit édesapánk az elmúlt 23 évben felépített, hiszen mindent elért, amit egy szőlő- és bortermelő elérhet Magyarországon. Minden fontos díjat és kitüntetést megkapott, volt az év borásza, a borászok borásza, kapott tisztikeresztet, lovagkeresztet, a napokban pedig átvehette a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége által alapított, „Az Év Pincészete Magyarországon” címet.
Az első mindjárt az indulás után három évvel történt, amikor az első befektető hirtelen halála állította válaszút elé a családot. Egy hároméves birtok a beruházás időszakában pénzügyileg nagyon sérülékeny. Szerencsére két baráti család vállalta a pénzügyi háttér biztosítását, olyanok, akik tudták, hogy a St. Andreánál értéket szeretnénk teremteni, velük azóta is töretlen az együttműködés. De ezen kívül is több hullámvölgyet átéltünk, és mindig a hit segített túllendülni a kudarcokon, mert tudtuk, hogy Isten nem ok nélkül tesz bennünket próbára, minden ilyen helyzetből sokat tanultunk és megerősödve kerültünk ki, meséli az ifjabb György.
Bár már két Lőrincz fiú is erősíti a családi vállalkozást, klasszikus generációváltásról még nem beszélhetünk, hiszen az idősebb Lőrincz György ugyanolyan aktív, mint két évtizeddel ezelőtt. Együtt dolgoznak, és az ifjabb György azt reméli, ez még nagyon sokáig így lesz.
Vissza a bikavérhez, ami a jövő záloga
Az eddig elért eredmények fényében izgalmas kérdés, milyen jövőt építenek a St. Andreánál, hogyan képzelik el mondjuk tíz év múlva az életet a birtokon.
A borvidék jövőjét kell építeni, állítja határozottan ifjú Lőrincz György. Úgy gondolja, hogy egy ilyen kicsi, de nagyon különleges borvidéken termelt boroknak gond nélkül el kell kelniük a világpiacon. Mindenki arra törekszik a világban, hogy megkülönböztesse magát a többi borvidéktől, hogy valami utánozhatatlant, valami sajátosat mutasson.
– Úgy érzem, Egerben megvan erre minden adottságunk, nem kell kitalálnunk semmit, csak önmagunkat megmutatni.
Erre a borra kell koncentrálnunk. Az az álmom, hogy ha bárhol a világban kitöltenek egy komoly vörösbort a pohárba és megpróbálják megfejteni, hogy mi lehet az, nemcsak Burgundia, Bordeaux vagy Toscana jut eszükbe, hanem azt mondják, hogy hűha, ez olyan egries, olyan Egri Bikavéres.
Ehhez nagyon sokat kell még fejlődni. A maguk részéről megpróbálják a legtöbbet hozzátenni a St. Andrea szőlőbirtoknál, ezért vörösborban kizárólag csak Egri Bikavért termelnek, több minőségi szinten, több dűlőt is megmutatva. – Fontos, hogy bátran beleálljunk ebbe a történetbe. Most éljük azokat az időket, amikor meg kell erősíteni a borvidéket a következő 200 évre, és bátran, határozottan kijelenteni, hogy az egri vörösbor, az a bikavér. Nagy összefogásra van ehhez szükség, amire mi nyitottak vagyunk és szeretnénk is ezt megteremteni, beszél a terveiről, és azt is elárulja, hogyan szeretné újragondolni a munkamegosztást a családi birtokon.
– Más arányokat tervezek, hogy több terhet tudjak levenni édesapám válláról, hogy ne napi 12 órát dolgozzon. Itt van már a második generáció, amely új lehetőségeket tartogat, de a kardinális döntéseket továbbra is együtt hozzuk meg, hiszen édesapánknak van egy kristálytiszta víziója a borászatról. Remélem, még nagyon sokáig együtt fogunk dolgozni úgy, hogy ne minden teher az ő vállát nyomja.
